Jókai Mór: Fekete gyémántok

Sziasztok!

Az előző bejegyzésben említettem ezt a könyvet, amit azóta már el is olvastam. Elöljáróban annyit, hogy nem ez lesz a kedvencem Jókaitól, de azért nem bántam meg, hogy ezt a történetet is megismertem.

A könyv egy hosszú földtörténeti bevezetővel kezdődik, amit (becsülettel bevallom) én átugrottam. Szerettem volna, hogyha elindul a történet és nem kell harmadjára is abbahagynom a regényt, mert meguntam mielőtt elkezdtem volna. Szerencsére ez most nem történt meg és végre sikerült befejeznem a könyvet.

A történet elején megismerhetjük Berend Ivánt, aki egy bányát igazgat, majd beleszeret egy lányba, aki nem lehet az övé. A bányának egy vetélytársa is akad: egy minden szakértelmet mellőző részvénytársaság, akiknek azonban a hatalom és a pénz segítségével sikerül szinte az egész völgyet bekebeleznie.Ennek a bányának és a fentebb említett szereplő életének alakulásáról szól nagyrészt a regény. A történetről legyen elég ennyi, nem akarok spoilerezni. 🙂

A főszereplő: Iván az elején nem volt túl szimpatikus. Egy, csak a saját bányájáért élő, elhivatott tudósnak láttuk, majd, amikor felment Pestre egyre inkább okos, talpraesett, magabiztos fiatalembernek tűnt. A regény előrehaladtával még külsőre is másként képzeltem el Ivánt, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. A kedvenc részem mégis az volt, amikor Iván a veszélytől semennyire se félve mentette az embereket. Számomra ez a rész tetszett a legjobban az egész történetben.

Még egy érdekes karakter van, akit nem nagyon tudtam hova tenni: Evila. Iván szerelme, a kihasznált leány, akinek a részvényesek olyan sokat köszönhetnek és aki a végén ugyanúgy tér vissza, amilyen az elején volt, akit nem sikerült megrontani és végig ugyanaz a szelíd leány maradt. Számomra közömbös maradt a regény végéig, szeretni nem tudtam, de ellenszenvet sem éreztem iránta.

A történet egyaránt tartalmaz romantikus, kalandos elemeket és olyan részeket, amikben az akkoriban Magyarországon uralkodó üzleti életbe, börzébe és a részvények világába nyerhetünk betekintést, emellett tudományos (?) részek is helyet kapnak.  Én személy szerint az utóbbi két szálat nem kedveltem különösebben, és alig vártam, hogy vége legyen a tőzsdés részeknek és újra felbukkanjon Iván. 🙂

Egy kicsit furcsa volt, hogy míg egyes részek, mint például Theudelina grófnő esete vagy Csanta uram nem túl lényeges szerepe olyan sokáig elhúzódott (bár nekem nagyon tetszettek ezek a részek, nagyon szórakoztatóak voltak), addig a vége rendkívül gyorsan lett lerendezve. Apropó, arra mindenki számítson, aki elolvassa ezt a regényt, hogy a végével nem nagyon tud majd mit kezdeni, a két egymásnak ellent mondó utolsó mondat után, legalábbis én nem nagyon tudtam hova tenni. (Kicsit hasonlít az Az emlékek őrére.)

Jókai stílusát én személy szerint nagyon szeretem. Mosolygok a finom irónián, az újonnan írt szavakon (pl. viheder, könlég) és élvezem az egészet úgy ahogy van, mert magával röpít és elvarázsol.

Összefoglalva, nem vártam túl sokat a könyvtől és ahhoz képest kellemesen csalódtam. Nehéz most eldöntenem, hogy mi a véleményem, mert olvasás közben nagyon élveztem (a részvényes részek kivételével), de most valahogy nem tudom hova tenni a fejemben a történetet. Nagyon sokrétű volt, néhol meg kellett állnom olvasás közben és elgondolkodni azon, hogy ki kinek a rokona, mi kinek az érdeke és hasonlókról. Ezt jobban ki lehetett volna bontani, voltak olyan szereplők, akik bár rendkívül fontosak voltak semmit se tudunk róluk és voltak olyanok, akik ugyan nem játszottak kiemelkedő szerepet, de több fejezet is nekik lett szentelve (meglepő, de Iván múltjáról is alig derült ki valami).  El sem tudom képzelni, hogy ugyanabban a történetben olvastam egy bánya létrejöttéről és egy másik újjászületéséről,  Pest társasági életéről, a börzéről, egy zongoraművészről, két szerelemről, párbajról, egy világtól eltávolodott nőről, egy fösvény görögről és egy, számomra a történet előrehaladtával egyre szimpatikusabb tudósról. Nekem bár a történet kissé bonyolult volt,  tetszett a regény, de azért meg sem közelíti például az Egy magyar nábob-ot és a többi általam olvasott Jókai könyvet.

 

 

 

Reklámok