Nyári élményeim 3: szauna

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek a nyár egyik nagy élményét, a szaunázást.

Egyik nap ebéd után felkerekedtünk, és elindultunk egy strandra, amit tegnap este választottunk ki, és ez volt az első (de valószínűleg nem utolsó) látogatásunk ott. Miután megérkeztünk felfedeztük a helyet és úsztunk pár hosszt a nagy medencében, majd kezdődhetett a kaland.

Anyukámmal lesétáltunk a szaunához vezető lépcsőn, majd én áttanulmányoztam a kiírást (többször is), így a végén már fejből tudtam az előírásokat. (1. Előtte zuhanyozzon le! 2. Törölje szárazra magát! 3. Törölközőjére üljön, ne érintkezzen a felülettel stb……) Anyukám bement, viszont nekem nem volt bátorságom..akkor még! Miután rájöttem, hogy én mégis be akarok menni, visszarohantam a tesóimhoz, és az egyiket sikerült meggyőznöm arról, hogy jöjjön velem, így repültünk vissza. Anyukám épp akkor jött ki. Megvártuk, hogy lezuhanyozzon, majd a félelmeinket legyőzve, beléptünk a hőségbe.

A tesóm pár másodperc múlva kiment, és én legnagyobb szerencsémre nem követtem a példáját. Az elején fullasztó volt, szájon át lélegeztem, mert úgy éreztem, hogy felég az orrom. Bent mindenki nagyon kedves volt, kaptam sok bátorító pillantást, sokan szóba elegyedtek egymással. Egy idő után lassan felálltunk (ez is előírás 🙂 ) és  kimentünk a zuhanyzó részhez. Ezután jött a legjava! Volt szerencsém megmártózni egy középkori fürdőedényre hajazó dézsára. Ilyenkor éltem át az újjászületés érzését, amikor nyakig bemerültem a hideg vízbe. Fantasztikus volt!

Mentünk még egy kört, és én ezt is nagyon élveztem. Az újabb újjászületés után kifeküdtünk egy nyugágyra, és én végtelenül nyugodtnak, boldognak, kiegyensúlyozottnak éreztem magam. A végén még sétáltunk is egy kicsit, és az egész olyan tökéletes volt!

Szerintem kötelezővé kéne tenni a szaunát! De tényleg. Ezt az érzést mindenkinek át kellene élnie, és azt is, hogy egy új dolgot próbált ki, amitől eddig félt! Menjetek szaunázni és legyetek boldogok! 🙂

Panniviola

Reklámok

Nyári élményeim: Gyerekegyetem

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben meg szeretném megosztani veletek a Gyerekegyetem nevezetű táborban történt eseményeket, az itt szerzett élményeimet. A lentebb olvasható szöveget a tábor élménybeszámoló pályázatára írtam, de szerettem volna itt is elmondani a tapasztalataimat.

Bogár került a fülembe, avagy furcsa élményem a Gyerekegyetemen

Anyukám ébresztésére keltem fel. Nem tudtam hova tenni a dolgot, hiszen nyár volt, de pár másodperc múlva tudatosult bennem, ma van a Gyerekegyetem 2. napja! Erre kicsit aktívabban próbáltam kikecmeregni az ágyból, mert a korai kelés ellenére is alig vártam, hogy ott lehessek. A tegnapi nap, ugyanis fantasztikus volt.

Hétfőn amint megérkeztem, megkaptam a jegyzetfüzetet, a táskát és a pólót, majd kezdődhetett az ismerkedés. Kezdetben mindenki némán ült az óriási előadóteremben, ami bár sokkal kisebb volt annál, ahol az előadások folytak, a magányosan üldögélő kis egyetemistáknak így nekem is, nagyon nagynak tűnt. A tankörvezetők akasztófával és ehhez hasonló játékokkal igyekeztek oldani a hangulatot, nem sok sikerrel. A csendben üldögélésnek az elindulás vetett véget. Átsétáltunk a Q épületbe, és közben beszélgetni kezdtünk, barátokat szereztünk és sokkal jobban éreztük magunkat, mint a théta csoport tankörtermében. A program egy rövid megnyitóval kezdődött, majd a rektor úr tartott egy rendkívül izgalmas előadást a víz ereje címmel. A humora és a „bagoly” jelenléte jól oldotta a hangulatot, így már egymással beszélgetve, ismerkedve indultunk a szabadidős tevékenységre. A fűben üldögélve úgy-ahogy megtanultuk egymás nevét, majd elindultunk az első szemináriumra, ördöglakatot készíteni. Dél felé ebédeltünk, és közben rengeteget nevettünk. A közös asztal még jobban összekovácsolta a csoportot, alkalmat nyújtott a beszélgetésre. A nap második előadása Mágikus fizika néven szerepelt az órarendünkben. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy senki sem számított annyi látványos kísérletre és izgalmas magyarázatokra, amiben ott részünk volt. Mindenkit elvarázsolt az előadás, és én titokban azt kívántam, bárcsak ilyen lenne minden fizika óra. Diótörés a fejen, égő virágpor, cseppfolyós nitrogén….Hogy csak párat említsek a szemkáprásztató kísérletekből. A nap utolsó programja a hologram készítés volt.

Ezek után az élmények után érthető a várakozással vegyes izgalmam, amivel a keddi napra tekintettem. Ilyenkor még semmit sem sejtettem a rám leselkedő veszélyről, de valamit még is megérezhettem, mert fintorogva néztem az órarendem közepén terpeszkedő sport elnevezésű programot. De nem maradt sok időm a mérgelődésre, ugyanis elkezdődtek a második nap programjai és engem ismét beszippantott a Gyerekegyetem varázsa. A hatalmas előadóterem, a rengeteg hozzám hasonlóan érdeklődő, közel egykorú gyerek, akik lehet, hogy egyszer ide fognak járni, a köszöngetések a más csoportba osztott ismerősöknek és az estleges késők megtapsolása, mind-mind hozzájárult ahhoz a hangulathoz amiért (is) nagyon szeretem ezt a tábort. A várakozást a tábor 3. előadása szakította meg. Az előadó részletesen, de mégsem unalmasan taglalta a pénz történetének különböző állomásait, megemlített különleges fizetőeszközöket (pl. kaori kagyló, kőpénzek, tollpénz, csontok, koponyák…), majd a bemutató végén még kérdésekre is maradt idő amikre az oktató készségesen válaszolt

Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem, hogy a sport következik. Nem túl boldogan baktattam az egyetem sportpályái felé. A választható tevékenységek közül én a röplabdára tettem le a voksom. Így a csoportom többi lánytagjával egyetemben elindultam a mutatott irányba. Itt ért az első meglepetés, ugyanis a pályát homok borította és a tűző nap sem volt nagyon az ínyemre. Itt találkoztam egyik évfolyamtársammal, akivel fél óra próbálkozás után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk teniszezni. Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult, ugyanis itt árnyék volt, nem volt homok és még ismerősök is akadtak. Épp kezdtem belemerülni a számomra új sport világába, amikor a fülem körül csiklandós érzést tapasztaltam. Odakaptam a kezem, de már nem volt ott semmi. A program lassan véget ért, én meg bevonultam az öltözőbe, amikor…. Furcsa érzést tapasztaltam a fülemben. Mintha egy bogár lenne benne. Ijedten magamra kapkodtam a ruháimat, majd az első felnőtthöz odarohantam és elmondtam neki a félelmemet, miszerint egy bogár van a fülemben. Szerencsére ekkor ért oda az egyik tankörvezetőm, aki bevezényelt az öltözőbe, majd vizet öntött a fülembe. A furcsa érzés megszűnt, de Dóri (a lány aki vizet öntött a fülembe), úgy határozott, hogy elvisz az orvosi szobába. Az út felettébb viccesen telt, és örültem, hogy kicsit jobban megismertem az egyik csoportvezetőt, amire lehet, hogy máskor nem lett volna lehetőségem. Az orvos azt mondta, hogy ha gond van jöjjek vissza, de szerencsére erre nem volt szükség. A trauma túlélésének jutalmául előre megtudtam, hogy mi lesz az ebéd és bár akkor elég szörnyű volt átélni a történteket, utólag már nevetek ezen az abszurd eseten.

Délután során még egy maradandó élményre tettem szert, a nyelvekről szóló előadás jóvoltából. Sok érdekességet megtudtam, de az előadás számomra legtanulságosabb része mégis az volt, hogy egy spanyolul és egy olaszul beszélő ember milyen könnyen megérti egymást. Ezt és a többi elhangzott gondolatot is biztosan figyelembe veszem a második tanulni kívánt nyelv kiválasztásakor.

A tábor többi programja is a fentebb leírtakhoz hasonlóan szuper volt, még az autókról szóló előadás is felkeltette az érdeklődésemet, pedig eddig nem nagyon izgattak a járművek. Engem annyira lekötött az előadás, hogy nem is figyeltem a többiekre, de az egyik csoporttársam mesélte, hogy élmény volt nézni a fiúk érdeklődő és izgatott arckifejezéseit, amit a téma és az előadás váltott ki. A legjobb az egész Gyerekegyetemen szerintem az, hogy olyan témákat is izgalmasan, figyelemfelkeltően mutatnak be, amikről azt hinnéd, hogy nem is érdekelnek. Ha valaki érdeklődő és nyitott a tudományokra, akkor (ahogy én is) a bőség zavarával fog küzdeni és már nem az lesz a probléma, hogy ötlete sincs, hogy mit fog csinálni felnőtt korában, hanem az, hogy túl sok van. Már a tábor kezdete óta érlelődött bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne ide járni, de a diplomaosztón csak megerősítésre találtam, ugyanis az oklevelemet e szavakkal kaptam kézhez: „Gratulálok! Szívesen látunk a BME-n.” Ebben a táborban nem csak szó szerint hanem átvitt értelemben is bogár került a fülembe, kinyílt az érdeklődésem és új izgalmas dolgokat fedeztem fel.

images

 

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, hamarosan újabbal jelentkezem! 🙂

 

 

 

 

Nyári unaloműző 3: Témahetek

Sziasztok!

Íme egy újabb nyári unaloműző bejegyzés témahetek címmel. Miről is  van szó? Nyár elején kitaláltuk a családdal, hogy minden héten más országba fogunk menni. Na nem szó szerint, hanem adott országra jellemző ételek evésével, zenék hallgatásával, ott játszódó filmek nézésével. Az adott ország nevezetességeit, történelmét, sportéletét, földrajzát is megismertük különböző bemutatókon keresztül, amit mindig más tartott. Az ebédlő falára pedig sorra felkerültek a kiválasztott országok zászlói. Eddig volt portugál, ír, indiai, izlandi, most pedig Dánia van terítéken. Időközben a heteket ketté vettük és így még több országra lesz idő.

Az egész azért is nagyon jó program szerintem, mert úgy ahogy az előzőekben is írtam játékosan tanulhatunk vele és megismerhetjük egy ország kultúráját anélkül, hogy elutaznánk.

Itt most nem tervezek részletesen írni a hetekről, mert ez majd a tesóm fogja megtenni a saját blogján, amit itt értek el. Érdemes bekukkantanotok hozzá! 🙂

Nekem eddig az indiai hét tetszett a legjobban. Az itt kostólt ételek azóta is a kedvenceim és az egyik legnagyobb evős élményem is hozzá kötődik. A zenéiket is nagyon szeretem és kultúrájuk is érdekes.

Remélem meghoztam a kedveteket ehhez a programhoz is! Ha igen, akkor jó szórakozást! 🙂

Nyári unaloműző 2: Csere-bere

Délelőtt 10 órakor még fogalmam sem volt, hogy mivel fogom elütni aznap az időt, de ez nem maradt sokáig így. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet: csere-bere. Eredetileg arra gondoltam, hogy cserélgetni fogunk számunkra nem fontos tárgyakat, de 11 órára már az egész ötlet átalakult. Két tesómmal kiraktunk az ágyunkra mindenféle tárgyat, amivel ott lehet foglalatoskodni és kifüggesztettünk egy cédulát, amin a mások által kérhető dolgok szerepeltek. Lehet, hogy ez így nem annyira érthető, úgyhogy lássuk mi sült nálunk ki belőle.

Egyik tesócskám ágyán sakk, matekos újságok, logikai játékok és Rubik kocka volt kirakva. Nem nehéz kitalálni, hogy itt mindenféle logikai tevékenységet lehetett végezni és pl. Rubik kocka oktatást kérni. Apukám lelkesen vetette bele magát az egyik játékba, anyukám az újságokat olvasgatta, mi pedig  Rubik kockáztunk.

Másik tesóm ágyán kézműves kellékek sorakoztak. Itt lehetett karkötőt, tobozmanót, videót és egy családi előadásra (erről majd később írok) jegyet kérni. Mindenki lelkesen rendelt a sok felajánlott lehetőség közül.

Nálam verset, kirándulástervezést, angol és könyvtippeket, szörpöt lehetett kérni és szerencsére elég sok megrendelésem akadt.

A program azért is nagyon jó volt, mert amellett, hogy viccesek voltak az előkészületek és jó volt játszani, beszélgetni, a program után garantáltan senki nem fog unatkozni a sok megrendelés miatt. Az esemény a családi híradóba is bekerült. 🙂

Próbáljátok ki, akár barátokkal, családdal, jó időtöltésnek tökéletes! 🙂

Miért jó a naplóírás?

Sziasztok!

Lassan 7 hónapja, hogy nem írtam semmit a blogra, amit nagyon sajnálok. 😦 Van pár ötletem úgyhogy megpróbálok visszatérni és megújult erővel folytatni a bejegyzések gyártását.

A mai téma a naplóírással kapcsolatos. Én minden év elején úgy vagyok vele, hogy megfogadom, hogy egész évben írni fogok, alig hagyok ki napokat, stb…. Aztán a végeredmény persze mindig az lesz, hogy pár hét vagy hónap múlva abbahagyom. Aztán előkerül a füzet egy-egy takarítás, rendszerezés alkalmával. Ilyenkor beleolvasok és eszembe jut, hogy milyen jó naplót írni meg, hogy tök jó, hogy vissza tudok olvasni minden napot. Újra elkezdem, aztán nem lesz időm vagy kedvem és újra abbahagyom. Év végén szertartásosan előveszem és végigolvasom a megörökített napokat és azon gondolkozom, hogy ezek az emlékek mind elvesztek volna, ha nem írom le őket. Ezért újra megfogadom, hogy jövőre írni fogok, és ez így megy minden évben. 🙂

Idén nyár elején (pontosan jún 17-én) úgy döntöttem, hogy a nyár MINDEN napjáról készítek egy rövid leírást. Nem baj, ha rövid, csak ne vesszen el ez a fontos évszak, és ha Szeptemberben felsóhajtok, hogy fogalmam sincs mit csináltam nyáron, legyen válasz. Már július vége felé járunk, mégis minden napról van naplóbejegyzésem. Nem hagytam abba, nem adtam fel! Ennek valószínűleg az oka, hogy belátható időt tűztem ki és számomra fontos célok miatt. Párszor már újraolvastam a bejegyzéseket és mindig megdöbbenek, hogy az unalmasnak tűnő nyaramban mennyi minden történt. 🙂

És akkor térjünk rá a bejegyzés lényegére, amire a címben is utaltam: lássuk az érveket ami a naplóírás mellett állnak:

  • Olyan emlékeket tudsz felidézni a bejegyzések által, amit e nélkül elfelejtenél. Itt nem az életed hatalmas eseményeire gondolok, mert arra biztosan emlékezni fogsz, hanem az apró, hétköznapi vicces, kedves, szívet melengető mozzanatokra. Mindig kiábrándító, ha nem emlékszel a tegnapi napra vagy az előző hétre, azonban ha dokumentáltad ez a veszély nem áll fenn. 🙂
  • Segít összegezni az adott napot. Velem volt már olyan, hogy naplóírás közben jöttem rá, hogy milyen sok pozitív esemény történt aznap. Az ilyen pillanatokért és felfedezésekért is érdemes belevágni a naplóírásba.
  • Ügyesebben fogalmazol, javul a helyesírásod.
  • Rendkívül inspiráló. Mindig tele leszek ötletekkel, ha beleolvasok pár régebbi bejegyzésbe.
  • Kikapcsol, megnyugtat. Ez főleg az esti naplóírásokra jellemző. Bekuckózva az ágyba még egyszer átgondolhatod a napot írás közben, majd lezárhatod az utolsó mondattal. Kiírhatod magadból a problémákat, a bántó momentumokat és meglásd máris  nyugodtabban fogsz pihenni.
  • Egy élmény lesz vissza olvasni a régi bejegyzéseket, látni hogyan gondolkodtál akkor. Erről nem is mondok semmit, próbáljátok ki! 🙂

Persze naplót írni nem csak kézzel füzetbe lehet ám, írhatsz blogot (pl. olyat amit csak a meghívottak láthatnak) vagy egyszerűen csak word dokumentumokba jegyezheted le életed apró-cseprő eseményeit. Az elsőnek sajátos hangulata van, viszont az utóbbi kettő praktikusabb (lehet képet, videót csatolni, stb..). Mindenki döntse el maga, hogy mi a legjobb számára! 🙂

A napló egyik típusa a hálanapló. Ilyenkor csak a pozitív dolgokat írjuk le az adott napról, vázlatosan. Ez még inspirálóbb, mint az egész napot felölelő bejegyzés, de kevesebb emléket lehet felidézni vele. Ezt akkor ajánlom ha kevesebb időd van, vagy a pozitív eseményekre akarsz koncentrálni.

Remélem meghoztam a kedved egy kis naplóíráshoz! Ha igen, ne habozzatok! 🙂

diary-1-500x336

Kép forrása: itt