Könyvek,  amiket el akarok olvasni

Sziasztok!

Ehhez a bejegyzéshez nem igazán találtam jó címet. Arról szeretnék most írni nektek, hogy mi az a pár könyv, amit a közeljövőben el szeretnék olvasni. Remélem ti is kedvet kaptok valamelyikhez!

  1. Janne Teller: Semmi

janne teller-semmi

Ezt a könyvet úgy ismertem meg, hogy a születésnapi bulimon valaki felfedezte a polcunkon és mivel többen olvasták a jelenlévők közt, elkezdtünk beszélgetni róla. Részleteket is felolvastunk belőle és az egyik lány annyira kedvet kapott hozzá, hogy hazavitte és pár óra múlva már kész rajongó lett. Ebből kifolyólag szinte tudom az egész történetet, mert elmesélte, idézett belőle és egy ebből készült előadást is megnéztünk, de mindeddig nem annyira akartam elolvasni. A történet lényege, hogy egy gyerek kijelenti, hogy semminek sincs semmi értelme és ezért semmit sem érdemes csinálni. Az osztálytársai nem értenek egyet vele, és meg akarják mutatni, hogy igenis vannak fontos dolgok az életben. Mindezeket el kezdik összegyűjteni, azonban a kezdetben ártalmatlannak tűnő játék egyre durvább áldozatokat követel.

2. Jókai Mór: Fekete gyémántok

fekete gyémántok

Erről a könyvről nem sokat tudok, annak ellenére, hogy egyszer-kétszer már belekezdtem, de a kezdeti hosszú földtörténeti bevezető mindig elrettentett. Most megpróbálom újra és remélem, hogyha az elején túljutok szívesebben olvasom majd.

3. George Orwell: Állatfarm

állatfarm

Ez a Semmihez hasonlóan egy kis terjedelmű, de annál nagyobb gondolatokat hordozó mű. Egyszer már elolvastam, de akkor még nem sokat értettem belőle. Az idén szerzett történelem tudásommal azonban bízom benne, hogy jobban fogom értékelni

“Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.  A kezdeti jelszó pedig- Minden állat egyenlő-érdekesen módosul.”  (Részlet innen.)

+1 Bosnyák Viktória: Elképesztő!

elképesztő

Erre a könyvre a könyves boltban bukkantam rá és még fontolgatom, hogy elolvassam e. A történet egy különleges nyári táborról szól, amiben csak a meghívottak vehetnek részt és már magát a helyszínt is egy rejtvény segítségével adják a táborozók tudtára. Ebben a könyvben is felbukkannak a Tündérboszorkány trilógia szereplői: Sári, Dóri, Laci… Ennél többet nem nagyon tudok a könyvről, még gondolkozom azon, hogy elolvassam-e.

Remélem tetszett ez a bejegyzés is és kedvet kaptatok valamelyik könyvhöz! 🙂

Képek forrása: innen, innen, innen és innen

Kiemelt kép forrása

 

Reklámok

Nyári élményeim 2: névnap

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném veletek megosztani a névnapom történetét.

Reggel fél 9-kor ébredtem apukám unszolására, ugyanis a telefonon akart felköszönteni a nagypapám. Kivánszorogtam, majd kiderült, hogy az egész felkelés felesleges volt, mert a vonal megszakadt. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mivel nemsokára indulnunk kellett a másik nagyszülőkhöz. Gyors reggeli után be is szálltunk az autóba, és nemsokára ők is csatlakoztak. Az úticél Balatonfüred volt.

Miért kísértem el a nagyszüleimet? Mert nagyon szeretek utazni, a Balatonban fürdeni és a családom többi tagja is szorgalmazta az eltávolításomat, ugyanis még elő kellett készülniük a meglepetésekkel. 🙂

Az úton végig olvastam (Kalapos Éva: D.A.C. 5. részét), majd megérkezésünk után elintéztük az utazásunk okát (hű de titokzatos vagyok 🙂 ), majd apukámmal lementünk a strandra. Ő kint maradt, úgyhogy én egyedül vetettem bele magam a habokba. Kint a parton még beszélgettem egy kicsit apukámmal, majd visszaindultunk  a nagymamámért.  Ilyenkor kóstoltam meg életem legkülönlegesebb ízű és nevű fagyiját, a vulkánok ajándékát.

Hazaúton sokáig figyeltem a tájat és hagytam, hogy a gondolatok ki-be járkáljanak a fejemben, majd tovább olvastam a könyvet. Miután hazavittük a nagyimat bevásároltunk és közben felhívtuk az otthoniakat, akik még egy kis időt kértek, ezért apukámmal egy rövid autós városnézésre indultunk. Be kell valljam, hogy sosem volt erősségem az utcanevek megjegyzése, de abban a fél órában talán kicsit fejlődtem.

Mikor beléptem a lakásba az ajándékaim az asztalon terpeszkedtek. Az egész a levendula köré volt építve. (Igen, igen, levendula mániás vagyok…) Kaptam levendula szörpöt, amit azóta is boldogan fogyasztok (lehet, hogy lesz az elkészítéséről bejegyzés), levendulás barackos lekvárt, levendulás szappant, levendula szívet és még rengeteg lila dolgot. 🙂

(A képek sajátok és a minőségük nem a legjobb, ezen a későbbiekben javítani fogok. 🙂 )

A boldog bontogatás után, kezdődött az evés. Volt fagyi (igen, a fagyi mániám), palacsinta torta (a palacsinta mániám okán) és kagylós spagetti (a tenger mániám miatt). Este még filmet néztünk, majd fáradtan dőltünk be az ágyba.

Hasonló szokott lenni egy-egy naplóbejegyzésem is. 🙂 Remélem tetszett ez a kis beszámoló és tudtalak inspirálni vagy szórakoztatni titeket! 🙂

Nyári élményeim: Gyerekegyetem

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben meg szeretném megosztani veletek a Gyerekegyetem nevezetű táborban történt eseményeket, az itt szerzett élményeimet. A lentebb olvasható szöveget a tábor élménybeszámoló pályázatára írtam, de szerettem volna itt is elmondani a tapasztalataimat.

Bogár került a fülembe, avagy furcsa élményem a Gyerekegyetemen

Anyukám ébresztésére keltem fel. Nem tudtam hova tenni a dolgot, hiszen nyár volt, de pár másodperc múlva tudatosult bennem, ma van a Gyerekegyetem 2. napja! Erre kicsit aktívabban próbáltam kikecmeregni az ágyból, mert a korai kelés ellenére is alig vártam, hogy ott lehessek. A tegnapi nap, ugyanis fantasztikus volt.

Hétfőn amint megérkeztem, megkaptam a jegyzetfüzetet, a táskát és a pólót, majd kezdődhetett az ismerkedés. Kezdetben mindenki némán ült az óriási előadóteremben, ami bár sokkal kisebb volt annál, ahol az előadások folytak, a magányosan üldögélő kis egyetemistáknak így nekem is, nagyon nagynak tűnt. A tankörvezetők akasztófával és ehhez hasonló játékokkal igyekeztek oldani a hangulatot, nem sok sikerrel. A csendben üldögélésnek az elindulás vetett véget. Átsétáltunk a Q épületbe, és közben beszélgetni kezdtünk, barátokat szereztünk és sokkal jobban éreztük magunkat, mint a théta csoport tankörtermében. A program egy rövid megnyitóval kezdődött, majd a rektor úr tartott egy rendkívül izgalmas előadást a víz ereje címmel. A humora és a „bagoly” jelenléte jól oldotta a hangulatot, így már egymással beszélgetve, ismerkedve indultunk a szabadidős tevékenységre. A fűben üldögélve úgy-ahogy megtanultuk egymás nevét, majd elindultunk az első szemináriumra, ördöglakatot készíteni. Dél felé ebédeltünk, és közben rengeteget nevettünk. A közös asztal még jobban összekovácsolta a csoportot, alkalmat nyújtott a beszélgetésre. A nap második előadása Mágikus fizika néven szerepelt az órarendünkben. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy senki sem számított annyi látványos kísérletre és izgalmas magyarázatokra, amiben ott részünk volt. Mindenkit elvarázsolt az előadás, és én titokban azt kívántam, bárcsak ilyen lenne minden fizika óra. Diótörés a fejen, égő virágpor, cseppfolyós nitrogén….Hogy csak párat említsek a szemkáprásztató kísérletekből. A nap utolsó programja a hologram készítés volt.

Ezek után az élmények után érthető a várakozással vegyes izgalmam, amivel a keddi napra tekintettem. Ilyenkor még semmit sem sejtettem a rám leselkedő veszélyről, de valamit még is megérezhettem, mert fintorogva néztem az órarendem közepén terpeszkedő sport elnevezésű programot. De nem maradt sok időm a mérgelődésre, ugyanis elkezdődtek a második nap programjai és engem ismét beszippantott a Gyerekegyetem varázsa. A hatalmas előadóterem, a rengeteg hozzám hasonlóan érdeklődő, közel egykorú gyerek, akik lehet, hogy egyszer ide fognak járni, a köszöngetések a más csoportba osztott ismerősöknek és az estleges késők megtapsolása, mind-mind hozzájárult ahhoz a hangulathoz amiért (is) nagyon szeretem ezt a tábort. A várakozást a tábor 3. előadása szakította meg. Az előadó részletesen, de mégsem unalmasan taglalta a pénz történetének különböző állomásait, megemlített különleges fizetőeszközöket (pl. kaori kagyló, kőpénzek, tollpénz, csontok, koponyák…), majd a bemutató végén még kérdésekre is maradt idő amikre az oktató készségesen válaszolt

Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem, hogy a sport következik. Nem túl boldogan baktattam az egyetem sportpályái felé. A választható tevékenységek közül én a röplabdára tettem le a voksom. Így a csoportom többi lánytagjával egyetemben elindultam a mutatott irányba. Itt ért az első meglepetés, ugyanis a pályát homok borította és a tűző nap sem volt nagyon az ínyemre. Itt találkoztam egyik évfolyamtársammal, akivel fél óra próbálkozás után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk teniszezni. Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult, ugyanis itt árnyék volt, nem volt homok és még ismerősök is akadtak. Épp kezdtem belemerülni a számomra új sport világába, amikor a fülem körül csiklandós érzést tapasztaltam. Odakaptam a kezem, de már nem volt ott semmi. A program lassan véget ért, én meg bevonultam az öltözőbe, amikor…. Furcsa érzést tapasztaltam a fülemben. Mintha egy bogár lenne benne. Ijedten magamra kapkodtam a ruháimat, majd az első felnőtthöz odarohantam és elmondtam neki a félelmemet, miszerint egy bogár van a fülemben. Szerencsére ekkor ért oda az egyik tankörvezetőm, aki bevezényelt az öltözőbe, majd vizet öntött a fülembe. A furcsa érzés megszűnt, de Dóri (a lány aki vizet öntött a fülembe), úgy határozott, hogy elvisz az orvosi szobába. Az út felettébb viccesen telt, és örültem, hogy kicsit jobban megismertem az egyik csoportvezetőt, amire lehet, hogy máskor nem lett volna lehetőségem. Az orvos azt mondta, hogy ha gond van jöjjek vissza, de szerencsére erre nem volt szükség. A trauma túlélésének jutalmául előre megtudtam, hogy mi lesz az ebéd és bár akkor elég szörnyű volt átélni a történteket, utólag már nevetek ezen az abszurd eseten.

Délután során még egy maradandó élményre tettem szert, a nyelvekről szóló előadás jóvoltából. Sok érdekességet megtudtam, de az előadás számomra legtanulságosabb része mégis az volt, hogy egy spanyolul és egy olaszul beszélő ember milyen könnyen megérti egymást. Ezt és a többi elhangzott gondolatot is biztosan figyelembe veszem a második tanulni kívánt nyelv kiválasztásakor.

A tábor többi programja is a fentebb leírtakhoz hasonlóan szuper volt, még az autókról szóló előadás is felkeltette az érdeklődésemet, pedig eddig nem nagyon izgattak a járművek. Engem annyira lekötött az előadás, hogy nem is figyeltem a többiekre, de az egyik csoporttársam mesélte, hogy élmény volt nézni a fiúk érdeklődő és izgatott arckifejezéseit, amit a téma és az előadás váltott ki. A legjobb az egész Gyerekegyetemen szerintem az, hogy olyan témákat is izgalmasan, figyelemfelkeltően mutatnak be, amikről azt hinnéd, hogy nem is érdekelnek. Ha valaki érdeklődő és nyitott a tudományokra, akkor (ahogy én is) a bőség zavarával fog küzdeni és már nem az lesz a probléma, hogy ötlete sincs, hogy mit fog csinálni felnőtt korában, hanem az, hogy túl sok van. Már a tábor kezdete óta érlelődött bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne ide járni, de a diplomaosztón csak megerősítésre találtam, ugyanis az oklevelemet e szavakkal kaptam kézhez: „Gratulálok! Szívesen látunk a BME-n.” Ebben a táborban nem csak szó szerint hanem átvitt értelemben is bogár került a fülembe, kinyílt az érdeklődésem és új izgalmas dolgokat fedeztem fel.

images

 

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, hamarosan újabbal jelentkezem! 🙂

 

 

 

 

Nyári unaloműző 3: Témahetek

Sziasztok!

Íme egy újabb nyári unaloműző bejegyzés témahetek címmel. Miről is  van szó? Nyár elején kitaláltuk a családdal, hogy minden héten más országba fogunk menni. Na nem szó szerint, hanem adott országra jellemző ételek evésével, zenék hallgatásával, ott játszódó filmek nézésével. Az adott ország nevezetességeit, történelmét, sportéletét, földrajzát is megismertük különböző bemutatókon keresztül, amit mindig más tartott. Az ebédlő falára pedig sorra felkerültek a kiválasztott országok zászlói. Eddig volt portugál, ír, indiai, izlandi, most pedig Dánia van terítéken. Időközben a heteket ketté vettük és így még több országra lesz idő.

Az egész azért is nagyon jó program szerintem, mert úgy ahogy az előzőekben is írtam játékosan tanulhatunk vele és megismerhetjük egy ország kultúráját anélkül, hogy elutaznánk.

Itt most nem tervezek részletesen írni a hetekről, mert ez majd a tesóm fogja megtenni a saját blogján, amit itt értek el. Érdemes bekukkantanotok hozzá! 🙂

Nekem eddig az indiai hét tetszett a legjobban. Az itt kostólt ételek azóta is a kedvenceim és az egyik legnagyobb evős élményem is hozzá kötődik. A zenéiket is nagyon szeretem és kultúrájuk is érdekes.

Remélem meghoztam a kedveteket ehhez a programhoz is! Ha igen, akkor jó szórakozást! 🙂

Nyári unaloműző 2: Csere-bere

Délelőtt 10 órakor még fogalmam sem volt, hogy mivel fogom elütni aznap az időt, de ez nem maradt sokáig így. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet: csere-bere. Eredetileg arra gondoltam, hogy cserélgetni fogunk számunkra nem fontos tárgyakat, de 11 órára már az egész ötlet átalakult. Két tesómmal kiraktunk az ágyunkra mindenféle tárgyat, amivel ott lehet foglalatoskodni és kifüggesztettünk egy cédulát, amin a mások által kérhető dolgok szerepeltek. Lehet, hogy ez így nem annyira érthető, úgyhogy lássuk mi sült nálunk ki belőle.

Egyik tesócskám ágyán sakk, matekos újságok, logikai játékok és Rubik kocka volt kirakva. Nem nehéz kitalálni, hogy itt mindenféle logikai tevékenységet lehetett végezni és pl. Rubik kocka oktatást kérni. Apukám lelkesen vetette bele magát az egyik játékba, anyukám az újságokat olvasgatta, mi pedig  Rubik kockáztunk.

Másik tesóm ágyán kézműves kellékek sorakoztak. Itt lehetett karkötőt, tobozmanót, videót és egy családi előadásra (erről majd később írok) jegyet kérni. Mindenki lelkesen rendelt a sok felajánlott lehetőség közül.

Nálam verset, kirándulástervezést, angol és könyvtippeket, szörpöt lehetett kérni és szerencsére elég sok megrendelésem akadt.

A program azért is nagyon jó volt, mert amellett, hogy viccesek voltak az előkészületek és jó volt játszani, beszélgetni, a program után garantáltan senki nem fog unatkozni a sok megrendelés miatt. Az esemény a családi híradóba is bekerült. 🙂

Próbáljátok ki, akár barátokkal, családdal, jó időtöltésnek tökéletes! 🙂

Nyári unaloműző: Családi híradó

Biztos vagyok benne, hogy sokan érzitek úgy, hogy a nyári szünet alatt nem nagyon tudtok mit kezdeni magatokkal. Én is így voltam ezzel július 27-én, amikor egyszer csak eszembe jutott egy tavalyi, nem megvalósult kezdeményezés: a családi híradó. Tesócskáimmal rögtön meg is osztottam az ötletet, mire az egyikük fanyalogva, a másikuk lelkesen, belement. Ekkor jött az újabb idea: csináljuk angolul! Jó nyelvgyakorlás, fejlődik a kiejtésünk, a nyelvtanunk, a szókincsünk, tehát miért is ne? Hozzá is láttunk a forgatáshoz. Mint egy igazi híradóban, a “bemondó” felolvasta a témát, majd interjúbejátszások, narrált képsorok következtek. Különböző témák is helyet kaptak, pl. időjárás, sport, programajánló, stb. Egyik tesócskám még “bevezetőt” is készített egy telefonos videóvágó segítségével. Már csak a vágás volt hátra és miután ez is kész lett boldogan mutattuk be az elkészült kisfilmet a szülőknek.

Eddig 2-t csináltunk, folyamatosan fejlesztve a vágást és a felvételek minőségét. Ez a program amellett, hogy szórakoztató, nagyon hasznos is. Játékosan tanulsz nyelvet, videóvágást, videózást. Próbáljátok ki ti is, ha van kedvetek! 🙂

Miért jó a naplóírás?

Sziasztok!

Lassan 7 hónapja, hogy nem írtam semmit a blogra, amit nagyon sajnálok. 😦 Van pár ötletem úgyhogy megpróbálok visszatérni és megújult erővel folytatni a bejegyzések gyártását.

A mai téma a naplóírással kapcsolatos. Én minden év elején úgy vagyok vele, hogy megfogadom, hogy egész évben írni fogok, alig hagyok ki napokat, stb…. Aztán a végeredmény persze mindig az lesz, hogy pár hét vagy hónap múlva abbahagyom. Aztán előkerül a füzet egy-egy takarítás, rendszerezés alkalmával. Ilyenkor beleolvasok és eszembe jut, hogy milyen jó naplót írni meg, hogy tök jó, hogy vissza tudok olvasni minden napot. Újra elkezdem, aztán nem lesz időm vagy kedvem és újra abbahagyom. Év végén szertartásosan előveszem és végigolvasom a megörökített napokat és azon gondolkozom, hogy ezek az emlékek mind elvesztek volna, ha nem írom le őket. Ezért újra megfogadom, hogy jövőre írni fogok, és ez így megy minden évben. 🙂

Idén nyár elején (pontosan jún 17-én) úgy döntöttem, hogy a nyár MINDEN napjáról készítek egy rövid leírást. Nem baj, ha rövid, csak ne vesszen el ez a fontos évszak, és ha Szeptemberben felsóhajtok, hogy fogalmam sincs mit csináltam nyáron, legyen válasz. Már július vége felé járunk, mégis minden napról van naplóbejegyzésem. Nem hagytam abba, nem adtam fel! Ennek valószínűleg az oka, hogy belátható időt tűztem ki és számomra fontos célok miatt. Párszor már újraolvastam a bejegyzéseket és mindig megdöbbenek, hogy az unalmasnak tűnő nyaramban mennyi minden történt. 🙂

És akkor térjünk rá a bejegyzés lényegére, amire a címben is utaltam: lássuk az érveket ami a naplóírás mellett állnak:

  • Olyan emlékeket tudsz felidézni a bejegyzések által, amit e nélkül elfelejtenél. Itt nem az életed hatalmas eseményeire gondolok, mert arra biztosan emlékezni fogsz, hanem az apró, hétköznapi vicces, kedves, szívet melengető mozzanatokra. Mindig kiábrándító, ha nem emlékszel a tegnapi napra vagy az előző hétre, azonban ha dokumentáltad ez a veszély nem áll fenn. 🙂
  • Segít összegezni az adott napot. Velem volt már olyan, hogy naplóírás közben jöttem rá, hogy milyen sok pozitív esemény történt aznap. Az ilyen pillanatokért és felfedezésekért is érdemes belevágni a naplóírásba.
  • Ügyesebben fogalmazol, javul a helyesírásod.
  • Rendkívül inspiráló. Mindig tele leszek ötletekkel, ha beleolvasok pár régebbi bejegyzésbe.
  • Kikapcsol, megnyugtat. Ez főleg az esti naplóírásokra jellemző. Bekuckózva az ágyba még egyszer átgondolhatod a napot írás közben, majd lezárhatod az utolsó mondattal. Kiírhatod magadból a problémákat, a bántó momentumokat és meglásd máris  nyugodtabban fogsz pihenni.
  • Egy élmény lesz vissza olvasni a régi bejegyzéseket, látni hogyan gondolkodtál akkor. Erről nem is mondok semmit, próbáljátok ki! 🙂

Persze naplót írni nem csak kézzel füzetbe lehet ám, írhatsz blogot (pl. olyat amit csak a meghívottak láthatnak) vagy egyszerűen csak word dokumentumokba jegyezheted le életed apró-cseprő eseményeit. Az elsőnek sajátos hangulata van, viszont az utóbbi kettő praktikusabb (lehet képet, videót csatolni, stb..). Mindenki döntse el maga, hogy mi a legjobb számára! 🙂

A napló egyik típusa a hálanapló. Ilyenkor csak a pozitív dolgokat írjuk le az adott napról, vázlatosan. Ez még inspirálóbb, mint az egész napot felölelő bejegyzés, de kevesebb emléket lehet felidézni vele. Ezt akkor ajánlom ha kevesebb időd van, vagy a pozitív eseményekre akarsz koncentrálni.

Remélem meghoztam a kedved egy kis naplóíráshoz! Ha igen, ne habozzatok! 🙂

diary-1-500x336

Kép forrása: itt