Jövőbeli tervek, változások

Sziasztok!

A mai bejegyzésben sok mindent el szeretnék mondani nektek a címben megjelölt témáról és azon kívül is.

Mint bizonyára észrevettétek a blog külseje teljesen megváltozott. Lecseréltem az előző, rosszul kezelhető sablont, kicseréltem a fejlécet és végre beraktam widgeteket. Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, remélem ti is. 😉

Ez a váltás nem volt teljesen véletlen. Amikor elindítottam a blogot, rengeteg téma volt, amiről akartam írni, aztán sorra töröltem ki őket a “blogról” részről, míg végül kettő maradt: könyv, védd a földet. Aztán eltűntem 7 hónapra és sajnos azt kell mondanom, hogy a földvédelem iránti érdeklődésem csökkent. Nem arról van szó, hogy nem tartom fontosnak, hanem arról, hogy azok, amik akkor még nagyon fontosak, különlegesek voltak, ma már természetes számomra. Ilyen pl. a víztisztító, mosódió, stb.. Elkezdtem környezettudatosabban élni, aztán megállapodtam egy szinten és nem léptem tovább. Nem érdekelt már annyira, mint pl. tavaly nyáron és ezért nem láthattátok a blogon sem. Úgy érem, ideje újra elkezdenem foglalkozni a témával kapcsolatban, mert nagyon fontos. Ebbe ugyanúgy beletartozik az, hogy egy kört nem a papír közepéből vágok ki, mint pl. a víztisztításról szóló hosszú beszámoló. Remélem sikerül újra a hétköznapjaim részévé tenni ezt a témát! Az biztos, hogy a blog fő témája nem ez lesz, de mindenképpen helyet fog kapni továbbra is.

Az utóbbi időben, ahogy csökkentek a földvédelmes bejegyzések, úgy nőtt az egyebek száma. Nyári élmények, napló, programajánló…Csupa olyan dolog, ami foglalkoztatott az elmúlt időben, és amit szerettem volna kiírni magamból, mert végtére mégis erre jó ez a blog. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem tudom mit hoz a jövő, a blog témái úgy fognak alakulni, ahogy az én érdeklődésem. 🙂

Térjünk rá a tervekre! Nemsokára vége a nyárnak, elérkezett a “back to school” időszak (én csak azért se így fogom hívni..majd kitalálok valami kreatívat 😉 ) és, mivel jövőre leszek 8.-kos, nem lesz túl sok időm, de ez nem mehet a blog rovására. Ahogy azon is felülemelkedtem, hogy nem tudtam 1-2 hónapnál több ideig naplót írni, úgy (reményeim szerint) ezen is sikerül majd túllépnem. Azt tervezem, hogy heti 2 maximum 3 bejegyzés lesz (ihlettől, kedvtől, hangulattól függően), amit hétvégén fogok megírni és majd időzítem a hét különböző napjaira. Remélem fogom tartani a tempót, szurkoljatok!

És ha már az iskolánál tartunk: tervezek nagyon sok iskolai készülődős bejegyzést, mert én nagyon szeretek kreatív dolgokat gyártani és ilyenkor kiélhetem ezeket a hobbijaimat. Hamarosan jövök füzetdíszítésekkel, és egyéb sulis ötletekkel (nyugi, tanulásról szó sincs, az majd később). Remélem tetszeni fognak! 🙂

Addig is ne maradjatok ötletek nélkül, az alábbi szavakra kattintva elérhetitek az eddigi iskolakezdős bejegyzéseket. Jó szórakozást hozzájuk! 🙂

Remélem tetszett ez a bejegyzés! 🙂

Panniviola

 

Reklámok

Nyári élményeim 3: szauna

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek a nyár egyik nagy élményét, a szaunázást.

Egyik nap ebéd után felkerekedtünk, és elindultunk egy strandra, amit tegnap este választottunk ki, és ez volt az első (de valószínűleg nem utolsó) látogatásunk ott. Miután megérkeztünk felfedeztük a helyet és úsztunk pár hosszt a nagy medencében, majd kezdődhetett a kaland.

Anyukámmal lesétáltunk a szaunához vezető lépcsőn, majd én áttanulmányoztam a kiírást (többször is), így a végén már fejből tudtam az előírásokat. (1. Előtte zuhanyozzon le! 2. Törölje szárazra magát! 3. Törölközőjére üljön, ne érintkezzen a felülettel stb……) Anyukám bement, viszont nekem nem volt bátorságom..akkor még! Miután rájöttem, hogy én mégis be akarok menni, visszarohantam a tesóimhoz, és az egyiket sikerült meggyőznöm arról, hogy jöjjön velem, így repültünk vissza. Anyukám épp akkor jött ki. Megvártuk, hogy lezuhanyozzon, majd a félelmeinket legyőzve, beléptünk a hőségbe.

A tesóm pár másodperc múlva kiment, és én legnagyobb szerencsémre nem követtem a példáját. Az elején fullasztó volt, szájon át lélegeztem, mert úgy éreztem, hogy felég az orrom. Bent mindenki nagyon kedves volt, kaptam sok bátorító pillantást, sokan szóba elegyedtek egymással. Egy idő után lassan felálltunk (ez is előírás 🙂 ) és  kimentünk a zuhanyzó részhez. Ezután jött a legjava! Volt szerencsém megmártózni egy középkori fürdőedényre hajazó dézsára. Ilyenkor éltem át az újjászületés érzését, amikor nyakig bemerültem a hideg vízbe. Fantasztikus volt!

Mentünk még egy kört, és én ezt is nagyon élveztem. Az újabb újjászületés után kifeküdtünk egy nyugágyra, és én végtelenül nyugodtnak, boldognak, kiegyensúlyozottnak éreztem magam. A végén még sétáltunk is egy kicsit, és az egész olyan tökéletes volt!

Szerintem kötelezővé kéne tenni a szaunát! De tényleg. Ezt az érzést mindenkinek át kellene élnie, és azt is, hogy egy új dolgot próbált ki, amitől eddig félt! Menjetek szaunázni és legyetek boldogok! 🙂

Panniviola

Nyári élményeim 2: névnap

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném veletek megosztani a névnapom történetét.

Reggel fél 9-kor ébredtem apukám unszolására, ugyanis a telefonon akart felköszönteni a nagypapám. Kivánszorogtam, majd kiderült, hogy az egész felkelés felesleges volt, mert a vonal megszakadt. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mivel nemsokára indulnunk kellett a másik nagyszülőkhöz. Gyors reggeli után be is szálltunk az autóba, és nemsokára ők is csatlakoztak. Az úticél Balatonfüred volt.

Miért kísértem el a nagyszüleimet? Mert nagyon szeretek utazni, a Balatonban fürdeni és a családom többi tagja is szorgalmazta az eltávolításomat, ugyanis még elő kellett készülniük a meglepetésekkel. 🙂

Az úton végig olvastam (Kalapos Éva: D.A.C. 5. részét), majd megérkezésünk után elintéztük az utazásunk okát (hű de titokzatos vagyok 🙂 ), majd apukámmal lementünk a strandra. Ő kint maradt, úgyhogy én egyedül vetettem bele magam a habokba. Kint a parton még beszélgettem egy kicsit apukámmal, majd visszaindultunk  a nagymamámért.  Ilyenkor kóstoltam meg életem legkülönlegesebb ízű és nevű fagyiját, a vulkánok ajándékát.

Hazaúton sokáig figyeltem a tájat és hagytam, hogy a gondolatok ki-be járkáljanak a fejemben, majd tovább olvastam a könyvet. Miután hazavittük a nagyimat bevásároltunk és közben felhívtuk az otthoniakat, akik még egy kis időt kértek, ezért apukámmal egy rövid autós városnézésre indultunk. Be kell valljam, hogy sosem volt erősségem az utcanevek megjegyzése, de abban a fél órában talán kicsit fejlődtem.

Mikor beléptem a lakásba az ajándékaim az asztalon terpeszkedtek. Az egész a levendula köré volt építve. (Igen, igen, levendula mániás vagyok…) Kaptam levendula szörpöt, amit azóta is boldogan fogyasztok (lehet, hogy lesz az elkészítéséről bejegyzés), levendulás barackos lekvárt, levendulás szappant, levendula szívet és még rengeteg lila dolgot. 🙂

(A képek sajátok és a minőségük nem a legjobb, ezen a későbbiekben javítani fogok. 🙂 )

A boldog bontogatás után, kezdődött az evés. Volt fagyi (igen, a fagyi mániám), palacsinta torta (a palacsinta mániám okán) és kagylós spagetti (a tenger mániám miatt). Este még filmet néztünk, majd fáradtan dőltünk be az ágyba.

Hasonló szokott lenni egy-egy naplóbejegyzésem is. 🙂 Remélem tetszett ez a kis beszámoló és tudtalak inspirálni vagy szórakoztatni titeket! 🙂

Nyári élményeim: Gyerekegyetem

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben meg szeretném megosztani veletek a Gyerekegyetem nevezetű táborban történt eseményeket, az itt szerzett élményeimet. A lentebb olvasható szöveget a tábor élménybeszámoló pályázatára írtam, de szerettem volna itt is elmondani a tapasztalataimat.

Bogár került a fülembe, avagy furcsa élményem a Gyerekegyetemen

Anyukám ébresztésére keltem fel. Nem tudtam hova tenni a dolgot, hiszen nyár volt, de pár másodperc múlva tudatosult bennem, ma van a Gyerekegyetem 2. napja! Erre kicsit aktívabban próbáltam kikecmeregni az ágyból, mert a korai kelés ellenére is alig vártam, hogy ott lehessek. A tegnapi nap, ugyanis fantasztikus volt.

Hétfőn amint megérkeztem, megkaptam a jegyzetfüzetet, a táskát és a pólót, majd kezdődhetett az ismerkedés. Kezdetben mindenki némán ült az óriási előadóteremben, ami bár sokkal kisebb volt annál, ahol az előadások folytak, a magányosan üldögélő kis egyetemistáknak így nekem is, nagyon nagynak tűnt. A tankörvezetők akasztófával és ehhez hasonló játékokkal igyekeztek oldani a hangulatot, nem sok sikerrel. A csendben üldögélésnek az elindulás vetett véget. Átsétáltunk a Q épületbe, és közben beszélgetni kezdtünk, barátokat szereztünk és sokkal jobban éreztük magunkat, mint a théta csoport tankörtermében. A program egy rövid megnyitóval kezdődött, majd a rektor úr tartott egy rendkívül izgalmas előadást a víz ereje címmel. A humora és a „bagoly” jelenléte jól oldotta a hangulatot, így már egymással beszélgetve, ismerkedve indultunk a szabadidős tevékenységre. A fűben üldögélve úgy-ahogy megtanultuk egymás nevét, majd elindultunk az első szemináriumra, ördöglakatot készíteni. Dél felé ebédeltünk, és közben rengeteget nevettünk. A közös asztal még jobban összekovácsolta a csoportot, alkalmat nyújtott a beszélgetésre. A nap második előadása Mágikus fizika néven szerepelt az órarendünkben. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy senki sem számított annyi látványos kísérletre és izgalmas magyarázatokra, amiben ott részünk volt. Mindenkit elvarázsolt az előadás, és én titokban azt kívántam, bárcsak ilyen lenne minden fizika óra. Diótörés a fejen, égő virágpor, cseppfolyós nitrogén….Hogy csak párat említsek a szemkáprásztató kísérletekből. A nap utolsó programja a hologram készítés volt.

Ezek után az élmények után érthető a várakozással vegyes izgalmam, amivel a keddi napra tekintettem. Ilyenkor még semmit sem sejtettem a rám leselkedő veszélyről, de valamit még is megérezhettem, mert fintorogva néztem az órarendem közepén terpeszkedő sport elnevezésű programot. De nem maradt sok időm a mérgelődésre, ugyanis elkezdődtek a második nap programjai és engem ismét beszippantott a Gyerekegyetem varázsa. A hatalmas előadóterem, a rengeteg hozzám hasonlóan érdeklődő, közel egykorú gyerek, akik lehet, hogy egyszer ide fognak járni, a köszöngetések a más csoportba osztott ismerősöknek és az estleges késők megtapsolása, mind-mind hozzájárult ahhoz a hangulathoz amiért (is) nagyon szeretem ezt a tábort. A várakozást a tábor 3. előadása szakította meg. Az előadó részletesen, de mégsem unalmasan taglalta a pénz történetének különböző állomásait, megemlített különleges fizetőeszközöket (pl. kaori kagyló, kőpénzek, tollpénz, csontok, koponyák…), majd a bemutató végén még kérdésekre is maradt idő amikre az oktató készségesen válaszolt

Úgy elszaladt az idő, hogy észre sem vettem, hogy a sport következik. Nem túl boldogan baktattam az egyetem sportpályái felé. A választható tevékenységek közül én a röplabdára tettem le a voksom. Így a csoportom többi lánytagjával egyetemben elindultam a mutatott irányba. Itt ért az első meglepetés, ugyanis a pályát homok borította és a tűző nap sem volt nagyon az ínyemre. Itt találkoztam egyik évfolyamtársammal, akivel fél óra próbálkozás után úgy döntöttünk, hogy átmegyünk teniszezni. Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult, ugyanis itt árnyék volt, nem volt homok és még ismerősök is akadtak. Épp kezdtem belemerülni a számomra új sport világába, amikor a fülem körül csiklandós érzést tapasztaltam. Odakaptam a kezem, de már nem volt ott semmi. A program lassan véget ért, én meg bevonultam az öltözőbe, amikor…. Furcsa érzést tapasztaltam a fülemben. Mintha egy bogár lenne benne. Ijedten magamra kapkodtam a ruháimat, majd az első felnőtthöz odarohantam és elmondtam neki a félelmemet, miszerint egy bogár van a fülemben. Szerencsére ekkor ért oda az egyik tankörvezetőm, aki bevezényelt az öltözőbe, majd vizet öntött a fülembe. A furcsa érzés megszűnt, de Dóri (a lány aki vizet öntött a fülembe), úgy határozott, hogy elvisz az orvosi szobába. Az út felettébb viccesen telt, és örültem, hogy kicsit jobban megismertem az egyik csoportvezetőt, amire lehet, hogy máskor nem lett volna lehetőségem. Az orvos azt mondta, hogy ha gond van jöjjek vissza, de szerencsére erre nem volt szükség. A trauma túlélésének jutalmául előre megtudtam, hogy mi lesz az ebéd és bár akkor elég szörnyű volt átélni a történteket, utólag már nevetek ezen az abszurd eseten.

Délután során még egy maradandó élményre tettem szert, a nyelvekről szóló előadás jóvoltából. Sok érdekességet megtudtam, de az előadás számomra legtanulságosabb része mégis az volt, hogy egy spanyolul és egy olaszul beszélő ember milyen könnyen megérti egymást. Ezt és a többi elhangzott gondolatot is biztosan figyelembe veszem a második tanulni kívánt nyelv kiválasztásakor.

A tábor többi programja is a fentebb leírtakhoz hasonlóan szuper volt, még az autókról szóló előadás is felkeltette az érdeklődésemet, pedig eddig nem nagyon izgattak a járművek. Engem annyira lekötött az előadás, hogy nem is figyeltem a többiekre, de az egyik csoporttársam mesélte, hogy élmény volt nézni a fiúk érdeklődő és izgatott arckifejezéseit, amit a téma és az előadás váltott ki. A legjobb az egész Gyerekegyetemen szerintem az, hogy olyan témákat is izgalmasan, figyelemfelkeltően mutatnak be, amikről azt hinnéd, hogy nem is érdekelnek. Ha valaki érdeklődő és nyitott a tudományokra, akkor (ahogy én is) a bőség zavarával fog küzdeni és már nem az lesz a probléma, hogy ötlete sincs, hogy mit fog csinálni felnőtt korában, hanem az, hogy túl sok van. Már a tábor kezdete óta érlelődött bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne ide járni, de a diplomaosztón csak megerősítésre találtam, ugyanis az oklevelemet e szavakkal kaptam kézhez: „Gratulálok! Szívesen látunk a BME-n.” Ebben a táborban nem csak szó szerint hanem átvitt értelemben is bogár került a fülembe, kinyílt az érdeklődésem és új izgalmas dolgokat fedeztem fel.

images

 

Remélem tetszett ez a kis élménybeszámoló, hamarosan újabbal jelentkezem! 🙂

 

 

 

 

Nyári unaloműző 3: Témahetek

Sziasztok!

Íme egy újabb nyári unaloműző bejegyzés témahetek címmel. Miről is  van szó? Nyár elején kitaláltuk a családdal, hogy minden héten más országba fogunk menni. Na nem szó szerint, hanem adott országra jellemző ételek evésével, zenék hallgatásával, ott játszódó filmek nézésével. Az adott ország nevezetességeit, történelmét, sportéletét, földrajzát is megismertük különböző bemutatókon keresztül, amit mindig más tartott. Az ebédlő falára pedig sorra felkerültek a kiválasztott országok zászlói. Eddig volt portugál, ír, indiai, izlandi, most pedig Dánia van terítéken. Időközben a heteket ketté vettük és így még több országra lesz idő.

Az egész azért is nagyon jó program szerintem, mert úgy ahogy az előzőekben is írtam játékosan tanulhatunk vele és megismerhetjük egy ország kultúráját anélkül, hogy elutaznánk.

Itt most nem tervezek részletesen írni a hetekről, mert ez majd a tesóm fogja megtenni a saját blogján, amit itt értek el. Érdemes bekukkantanotok hozzá! 🙂

Nekem eddig az indiai hét tetszett a legjobban. Az itt kostólt ételek azóta is a kedvenceim és az egyik legnagyobb evős élményem is hozzá kötődik. A zenéiket is nagyon szeretem és kultúrájuk is érdekes.

Remélem meghoztam a kedveteket ehhez a programhoz is! Ha igen, akkor jó szórakozást! 🙂

Nyári unaloműző 2: Csere-bere

Délelőtt 10 órakor még fogalmam sem volt, hogy mivel fogom elütni aznap az időt, de ez nem maradt sokáig így. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet: csere-bere. Eredetileg arra gondoltam, hogy cserélgetni fogunk számunkra nem fontos tárgyakat, de 11 órára már az egész ötlet átalakult. Két tesómmal kiraktunk az ágyunkra mindenféle tárgyat, amivel ott lehet foglalatoskodni és kifüggesztettünk egy cédulát, amin a mások által kérhető dolgok szerepeltek. Lehet, hogy ez így nem annyira érthető, úgyhogy lássuk mi sült nálunk ki belőle.

Egyik tesócskám ágyán sakk, matekos újságok, logikai játékok és Rubik kocka volt kirakva. Nem nehéz kitalálni, hogy itt mindenféle logikai tevékenységet lehetett végezni és pl. Rubik kocka oktatást kérni. Apukám lelkesen vetette bele magát az egyik játékba, anyukám az újságokat olvasgatta, mi pedig  Rubik kockáztunk.

Másik tesóm ágyán kézműves kellékek sorakoztak. Itt lehetett karkötőt, tobozmanót, videót és egy családi előadásra (erről majd később írok) jegyet kérni. Mindenki lelkesen rendelt a sok felajánlott lehetőség közül.

Nálam verset, kirándulástervezést, angol és könyvtippeket, szörpöt lehetett kérni és szerencsére elég sok megrendelésem akadt.

A program azért is nagyon jó volt, mert amellett, hogy viccesek voltak az előkészületek és jó volt játszani, beszélgetni, a program után garantáltan senki nem fog unatkozni a sok megrendelés miatt. Az esemény a családi híradóba is bekerült. 🙂

Próbáljátok ki, akár barátokkal, családdal, jó időtöltésnek tökéletes! 🙂

Nyári unaloműző: Családi híradó

Biztos vagyok benne, hogy sokan érzitek úgy, hogy a nyári szünet alatt nem nagyon tudtok mit kezdeni magatokkal. Én is így voltam ezzel július 27-én, amikor egyszer csak eszembe jutott egy tavalyi, nem megvalósult kezdeményezés: a családi híradó. Tesócskáimmal rögtön meg is osztottam az ötletet, mire az egyikük fanyalogva, a másikuk lelkesen, belement. Ekkor jött az újabb idea: csináljuk angolul! Jó nyelvgyakorlás, fejlődik a kiejtésünk, a nyelvtanunk, a szókincsünk, tehát miért is ne? Hozzá is láttunk a forgatáshoz. Mint egy igazi híradóban, a “bemondó” felolvasta a témát, majd interjúbejátszások, narrált képsorok következtek. Különböző témák is helyet kaptak, pl. időjárás, sport, programajánló, stb. Egyik tesócskám még “bevezetőt” is készített egy telefonos videóvágó segítségével. Már csak a vágás volt hátra és miután ez is kész lett boldogan mutattuk be az elkészült kisfilmet a szülőknek.

Eddig 2-t csináltunk, folyamatosan fejlesztve a vágást és a felvételek minőségét. Ez a program amellett, hogy szórakoztató, nagyon hasznos is. Játékosan tanulsz nyelvet, videóvágást, videózást. Próbáljátok ki ti is, ha van kedvetek! 🙂