Jane Austen: Emma

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Jane Austen fantasztikus regényéről, az Emmáról lesz szó. A könyv főszereplője, a címben is feltüntetett Emma, akinek határozott elképzelése, hogy sose megy férjhez (persze, mivel Jane Austen regényről beszélünk, ez nem lesz mindig így) és jellemző tulajdonsága, hogy szeret házasságokat létrehozni. A történet az ő életének apró eseményeiből áll, mint például bálok, kirándulások, beszélgetések, vagy, mint előbb említettem: házasság közvetítések.

A könyv egy rövid bevezető részt követően, melyben megtudjuk Emma eddigi életének mozzanatait, egy házassággal veszi kezdetét. A lány nevelője Miss Taylor hozzá megy Mr. Westonhoz. Ez az esemény indítja el a történetet. Emma egy új helyzetbe kerül. Meg kell válnia a legjobb barátnőjétől, nevelőjétől, pótanyukájától. Nélküle is boldogulnia kell. Hamarosan új barátot szerez Harriet Smith, egy törvénytelen leány személyében. Harriet házassági ajánlatot kap Robert Martintól, de erről Emma mindenképpen le akarja beszélni. Úgy gondolja, hogy a lánynak ez lealacsonyodás lenne és befolyásolható barátnéját belehajszolja egy másik szerelembe. Aztán egy újabba.

Hamarosan két új személy is érkezik a faluba. Jane egy árva lány, aki egy gazdag ezredes pártfogása alatt áll, és Mr. Weston fia Frank Churchill. A történetet ők teszik teljessé.

A könyvben helyet kap titkos eljegyzés, féltékenység, házasság (jó sok 🙂 ), de kedves szereplőkben és hétköznapi boldog pillanatokban sem lesz hiány. A kedvenc részem a könyv vége felé található, amikor Emma számára minden világos lesz. Rádöbben hibáira, érzéseire és megpróbál mindent jóvá tenni. De addigra talán már késő… Vagy mégsem?

A könyv stílusa jellemző Jane Austenra. Én leginkább nyugodtnak tudnám jellemezni. A kedves apró boldog pillanatok mindig nyugalmat sugároznak. A nyelvezete elég cikornyás, de ha megszokjátok akkor nagyon jó élmény lesz olvasni. Igazi felüdülést jelenthet egy-egy hatalmas problémát tárgyaló mű után.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni, kedves szeretetre méltó emberekről és hétköznapi pillanatokról olvasni. 🙂

 

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Sziasztok!

Az előző bejegyzésben említettem ezt a könyvet, amit azóta már el is olvastam. Elöljáróban annyit, hogy nem ez lesz a kedvencem Jókaitól, de azért nem bántam meg, hogy ezt a történetet is megismertem.

A könyv egy hosszú földtörténeti bevezetővel kezdődik, amit (becsülettel bevallom) én átugrottam. Szerettem volna, hogyha elindul a történet és nem kell harmadjára is abbahagynom a regényt, mert meguntam mielőtt elkezdtem volna. Szerencsére ez most nem történt meg és végre sikerült befejeznem a könyvet.

A történet elején megismerhetjük Berend Ivánt, aki egy bányát igazgat, majd beleszeret egy lányba, aki nem lehet az övé. A bányának egy vetélytársa is akad: egy minden szakértelmet mellőző részvénytársaság, akiknek azonban a hatalom és a pénz segítségével sikerül szinte az egész völgyet bekebeleznie.Ennek a bányának és a fentebb említett szereplő életének alakulásáról szól nagyrészt a regény. A történetről legyen elég ennyi, nem akarok spoilerezni. 🙂

A főszereplő: Iván az elején nem volt túl szimpatikus. Egy, csak a saját bányájáért élő, elhivatott tudósnak láttuk, majd, amikor felment Pestre egyre inkább okos, talpraesett, magabiztos fiatalembernek tűnt. A regény előrehaladtával még külsőre is másként képzeltem el Ivánt, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. A kedvenc részem mégis az volt, amikor Iván a veszélytől semennyire se félve mentette az embereket. Számomra ez a rész tetszett a legjobban az egész történetben.

Még egy érdekes karakter van, akit nem nagyon tudtam hova tenni: Evila. Iván szerelme, a kihasznált leány, akinek a részvényesek olyan sokat köszönhetnek és aki a végén ugyanúgy tér vissza, amilyen az elején volt, akit nem sikerült megrontani és végig ugyanaz a szelíd leány maradt. Számomra közömbös maradt a regény végéig, szeretni nem tudtam, de ellenszenvet sem éreztem iránta.

A történet egyaránt tartalmaz romantikus, kalandos elemeket és olyan részeket, amikben az akkoriban Magyarországon uralkodó üzleti életbe, börzébe és a részvények világába nyerhetünk betekintést, emellett tudományos (?) részek is helyet kapnak.  Én személy szerint az utóbbi két szálat nem kedveltem különösebben, és alig vártam, hogy vége legyen a tőzsdés részeknek és újra felbukkanjon Iván. 🙂

Egy kicsit furcsa volt, hogy míg egyes részek, mint például Theudelina grófnő esete vagy Csanta uram nem túl lényeges szerepe olyan sokáig elhúzódott (bár nekem nagyon tetszettek ezek a részek, nagyon szórakoztatóak voltak), addig a vége rendkívül gyorsan lett lerendezve. Apropó, arra mindenki számítson, aki elolvassa ezt a regényt, hogy a végével nem nagyon tud majd mit kezdeni, a két egymásnak ellent mondó utolsó mondat után, legalábbis én nem nagyon tudtam hova tenni. (Kicsit hasonlít az Az emlékek őrére.)

Jókai stílusát én személy szerint nagyon szeretem. Mosolygok a finom irónián, az újonnan írt szavakon (pl. viheder, könlég) és élvezem az egészet úgy ahogy van, mert magával röpít és elvarázsol.

Összefoglalva, nem vártam túl sokat a könyvtől és ahhoz képest kellemesen csalódtam. Nehéz most eldöntenem, hogy mi a véleményem, mert olvasás közben nagyon élveztem (a részvényes részek kivételével), de most valahogy nem tudom hova tenni a fejemben a történetet. Nagyon sokrétű volt, néhol meg kellett állnom olvasás közben és elgondolkodni azon, hogy ki kinek a rokona, mi kinek az érdeke és hasonlókról. Ezt jobban ki lehetett volna bontani, voltak olyan szereplők, akik bár rendkívül fontosak voltak semmit se tudunk róluk és voltak olyanok, akik ugyan nem játszottak kiemelkedő szerepet, de több fejezet is nekik lett szentelve (meglepő, de Iván múltjáról is alig derült ki valami).  El sem tudom képzelni, hogy ugyanabban a történetben olvastam egy bánya létrejöttéről és egy másik újjászületéséről,  Pest társasági életéről, a börzéről, egy zongoraművészről, két szerelemről, párbajról, egy világtól eltávolodott nőről, egy fösvény görögről és egy, számomra a történet előrehaladtával egyre szimpatikusabb tudósról. Nekem bár a történet kissé bonyolult volt,  tetszett a regény, de azért meg sem közelíti például az Egy magyar nábob-ot és a többi általam olvasott Jókai könyvet.

 

 

 

Könyvek,  amiket el akarok olvasni

Sziasztok!

Ehhez a bejegyzéshez nem igazán találtam jó címet. Arról szeretnék most írni nektek, hogy mi az a pár könyv, amit a közeljövőben el szeretnék olvasni. Remélem ti is kedvet kaptok valamelyikhez!

  1. Janne Teller: Semmi

janne teller-semmi

Ezt a könyvet úgy ismertem meg, hogy a születésnapi bulimon valaki felfedezte a polcunkon és mivel többen olvasták a jelenlévők közt, elkezdtünk beszélgetni róla. Részleteket is felolvastunk belőle és az egyik lány annyira kedvet kapott hozzá, hogy hazavitte és pár óra múlva már kész rajongó lett. Ebből kifolyólag szinte tudom az egész történetet, mert elmesélte, idézett belőle és egy ebből készült előadást is megnéztünk, de mindeddig nem annyira akartam elolvasni. A történet lényege, hogy egy gyerek kijelenti, hogy semminek sincs semmi értelme és ezért semmit sem érdemes csinálni. Az osztálytársai nem értenek egyet vele, és meg akarják mutatni, hogy igenis vannak fontos dolgok az életben. Mindezeket el kezdik összegyűjteni, azonban a kezdetben ártalmatlannak tűnő játék egyre durvább áldozatokat követel.

2. Jókai Mór: Fekete gyémántok

fekete gyémántok

Erről a könyvről nem sokat tudok, annak ellenére, hogy egyszer-kétszer már belekezdtem, de a kezdeti hosszú földtörténeti bevezető mindig elrettentett. Most megpróbálom újra és remélem, hogyha az elején túljutok szívesebben olvasom majd.

3. George Orwell: Állatfarm

állatfarm

Ez a Semmihez hasonlóan egy kis terjedelmű, de annál nagyobb gondolatokat hordozó mű. Egyszer már elolvastam, de akkor még nem sokat értettem belőle. Az idén szerzett történelem tudásommal azonban bízom benne, hogy jobban fogom értékelni

“Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.  A kezdeti jelszó pedig- Minden állat egyenlő-érdekesen módosul.”  (Részlet innen.)

+1 Bosnyák Viktória: Elképesztő!

elképesztő

Erre a könyvre a könyves boltban bukkantam rá és még fontolgatom, hogy elolvassam e. A történet egy különleges nyári táborról szól, amiben csak a meghívottak vehetnek részt és már magát a helyszínt is egy rejtvény segítségével adják a táborozók tudtára. Ebben a könyvben is felbukkannak a Tündérboszorkány trilógia szereplői: Sári, Dóri, Laci… Ennél többet nem nagyon tudok a könyvről, még gondolkozom azon, hogy elolvassam-e.

Remélem tetszett ez a bejegyzés is és kedvet kaptatok valamelyik könyvhöz! 🙂

Képek forrása: innen, innen, innen és innen

Kiemelt kép forrása

 

Jókai Mór: Egy magyar nábob

Sziasztok!

Ez a bejegyzés Jókai Mór regényéről az Egy magyar nábobról fog szólni.

Történet egy idős, de nagyon gazdag nábobról, Kárpáthy Jánosról és annak unokaöccséről a fiatal gavallérról Kárpáthy Abellinoról szól.

A két Kárpáthy történetünk elején egy fogadóban találkozik, ahova Béla, azért jött, mert úgy tudta nagybátyja halott. Ez súlyos nézeteltéréshez vezet, és a rokonok haragban válnak el. Abellino visszautazik Párizsba, ahol megismerjük a három magyar fiatalembert Istvánt, Rudolfot és Miklóst, kik később visszatérnek hazájukba.

Abellino siettetni akarja nagybátyja halálát, amit majdnem el is ér egy névnapi ajándék folytán, de a nábob miután felépül úgy dönt bosszút áll rokonán. Ezt a bosszút Mayer Fannival viszi véghez, kit miután feleségül vesz gyermeket is szül neki, Kárpáthy Zoltánt, kiről a regény folytatása szól.

A könyvet és a folytatását is egyaránt izgalmasnak, érdekesnek találtam. Sok szereplőt megszerettem és sajnáltam, hogy el kellett válnom tőlük a regények végével.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus, ám nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag regényeket.

Jokai_Mor_Egy_magyar_nabob__9_127777

 

Dékány András: Robinson utolsó kalandja

Sziasztok!

Ez a bejegyzés Daniel Defoe által megírt Robinson Cruose című könyv folytatásáról fog szólni.

A történet a hatvan éves Robinsonról szól, aki elindul, hogy meglátogassa az öt éve elhagyott szigetét. Útja során több kalandban lesz része, míg végül elér céljához, régi otthonához. A várt béke helyett háborút talál, melybe teljes erőbedobással veti be magát a Sziget védelme érdekében. A könyvben felbukkan az eredeti történet, a Robinson írója, Daniel Defoe is.

Nekem nagyon tetszett a regény a sok kalanddal, izgalommal és a rokonszenves szereplőkkel. Az is érdekes volt, hogy az írónak sikerült Defoe-éval nagyon hasonló stílusban írnia, ami még hitelesebbé teszi a történetet.

Érdemes elolvasni előtte az első részt, mert sok visszautalás van benne, de ha valaki mégsem teszi meg úgy is érthető lesz a történet.

Mindenkinek ajánlom, aki kedveli a kalandos történeteket.

r. c.

Jules Verne: 800 mérföld az Amazonason

Sziasztok!

Ez a bejegyzés Verne fantasztikusan érdekes és izgalmas könyvéről fog szólni.

A történet az Amazonason és környékén játszódik egy hatalmas tutajon, vagy más néven egy jangadán.

A regény főszereplője Joam Garral, akit 23 évvel ezelőtt egy gyémántrablás megszervezése miatt ártatlanul halálraítéltek. A férfi azonban megszökött a börtönből és egy fazendára menekült, ahol békésen és gazdagon élt családjával, csak a tisztázatlan bűntény árnyékolta be napjait. Ezért eldönti, hogy tisztázza a vádat. Gyermeke házasságának ürügyével utazik az Amazonason, amikor egy Torres nevű erdei kapitány megzsarolja egy okmánnyal, amiben a valódi bűnös titkosírással írt vallomása található. A férfi nemet mond, mire Torres feljelenti. Az ügy tisztázására semmi esély sincs,ha csak a vallomás nem kerül a bírák kezébe, és ez sok bonyodalom után csak az utolsó pillanatban sikerül.

A történet nagyon izgalmas, magával ragadó, viszont nagyon lassan indul el. Az eleje jóformán csak az utazásról szól, viszont én ezt a részt is nagyon élveztem. Csodálatosnak találtam a család bámulatos összetartását, ami mindent legyőz, bármennyi akadály kerül is utukba. Sok könyvet olvastam már az írótól, de ezt mindenképpen a kedvencemként fogom számon tartani.

11

 

 

Boleslaw Prus: A fáraó

Sziasztok!

Ez a bejegyzés Prus fantasztikus regényéről fog szólni.

A könyv az ókori Egyiptomban, a XX. dinasztina idején játszódik. A történet XIII. Ramszesz életét követi nyomon. Fontos tudni, hogy ilyen fáraó nem létezett, ő csak egy fiktív szereplő.

A fiatal trónörökös gyűlöli a papokat, és tisztán látja, azok mennyire befolyásolják apját, mennyire vágynak a hatalomra. Arra is kíváncsi, hogy miért üres a kincstár, melyre Háthor templomában a papoktól választ is kap. Megtudja, hogy a népet sanyargatják, túl sok az idegen nép és az adó. Kész tervekkel készül az uralkodásra, amikor fülébe jut egy titkos szerződés, melyben Egyiptom háború nélkül átengedi Főníciát Asszíriának. Sikerül apjánál elérnie, hogy a szerződést ne írják alá, de cserébe a hadsereg létszámát csökkentik. Ramszesz győztes csatát vezet a Líbiai felkelők ellen, de a csata után nagy csapás éri, megtudja, hogy fiát megölték. A fáraó, mielőtt örököse hazaérne meghal és XIII. Ramszesz lesz az új uralkodó. Az ifjú a nép támogatását élvezi, de a papokkal is számolnia kell. A végső összecsapásban veszt, és rövid uralkodása véget ér. Utána a főpap, Herihor lesz, az új fáraó, aki Ramszesz terveit megvalósítva békét teremt.

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, bár az elején egy kicsit megijedtem, a több mint 750 oldaltól. El sem tudtam képzelni, hogy mit lehet ennyi ideig húzni, de szerencsére kellemesen csalódtam. A történet mindig magával ragadott, sosem untam meg, mindig élveztem. Olyannyira beleéltem magam, hogy a végén meg se tudtam szólalni. Teljesen átéreztem azt az igazságtalanságot, ami Ramszeszt érte. Körül volt véve árulókkal, minden esemény a papoknak kedvezett. A legszörnyűbb és a legszomorúbb mégis az volt, amikor Herihor a fáraó terveit megvalósítva teremtett békét az országban, és a nép el is felejtette Ramszeszt. A fiatal uralkodónak a papok nem adtak lehetőséget tehetségét bizonyítani.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a történelmi regényeket, és szereti ha egy történet magával ragadja.

fáraó