Iskolakezdés- füzetborító

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben egy újabb füzetborító ötletet szeretnék bemutatni nektek.

irodalom füzet3

Íme a füzet! Az egészet ez alapján készítettem el. A linkre kattintva egy videót találhattok, amiben részletesen bemutatják az elkészítését, de ha valaki nem szeretné megnézni, akkor itt elolvashatja.

Szükség lesz:

  • papírra (ezzel borítjuk be a füzetet)
  • festékre
  • tollra/filctollra
  • vonalzóra
  • egy tányérra 🙂 (vagy valami kerek tárgyra)
  • ragasztóra
  • és természetesen egy füzetre

Első lépésként a kiválasztott papírból vágjatok le akkorát, amekkora a füzet (vagy inkább egy kicsit nagyobbat). Én egy barna csomagolópapírt választottam, de ti nyugodtan használhattok sima fehér lapot. A lényeg, hogy ne látsszon át az eredeti füzetborító.

A lap méretre vágása után jöhet a festés. Én kék, lila és rózsaszín festéket használtam ilyen sorrendben. A lényeg, hogy használjatok sok vizet, és miután felvittétek a színeket, kezdjétek el fújni, hogy elkeveredjenek és szép mintákat adjanak ki. (Remélem érthető volt, ha annyira nem, akkor nézzétek meg a videót, ott látszik az elkészítés.)

Hagyjátok megszáradni, majd a kerek tárggyal , pl tányérral rajzoljátok meg a félköröket. Most elengedhetitek a fantáziátokat. Rajzoljatok olyan mintákat a körök közé, amilyeneket csak szeretnétek.

Ha végeztetek csak ragasszátok fel a lapot a füzetre, írjátok rá a neveteket és kész is! (Én bekötöttem nejlonba is, hogy  ha véletlenül víz éri ne sérüljön meg.)

Remélem hasznosnak találtátok ezt a bejegyzést, és ti is elkészítitek ezt a füzetet!

 

Iskolakezdés- Történelem füzet

Sziasztok!

Elérkezett az idő az év első iskolakezdéses bejegyzéséhez, amiben egy kreatív füzetborítót fogok bemutatni.

A lentebb látható füzetet a tesómnak készítettem. Neki minden füzete kapcsolódni fog az adott tantárgyhoz (mint ez is), nálam viszont kevésbé lesz kapcsolat, inkább a kinézet lesz a lényeg (de ezt majd meglátjátok).

történelm füzet1

Íme a füzet! A lényege, az, hogy 12 különböző történelmi eseményt ábrázol 12  “rekeszben” elhelyezve. Az első képen az ősember, a másodikon az első városállamok egyike, a harmadikon a rómaiak, a negyediken Szent István, az ötödiken Mátyás király, a hatodikon Amerika felfedezése, a hetediken a Nagy Enciklopédia első kötete, a nyolcadikon március 15., a kilencediken a kiegyezés, a tizediken az első, míg a tizenegyediken a második világháború, az utolsón pedig a füzet gazdája és ikertestvére látható. Középen egy kiválasztott betűtípussal írt történelem felirat kapott helyet. Minden kép fejlécén órák vannak, amik az időt szimbolizálják.

Az elején kijelöltem egy fehér rajzlapra a képek és a szöveg helyét, majd egy másik, vékonyabb papírra megrajzoltam a képeket (ez volt a legnehezebb rész 🙂 ). Kivágtam őket, majd az alaplapra ragasztottam. Kiválasztottam egy betűtípust és azzal felírtam a “történelem” feliratot. Fent ezt az állapotot láthatjátok. Már csak rá kellett ragasztani az egyszerű vonalas  füzetre és kész is lett. (A hátlapja sajnos hiányzik, még gondolkozom, hogy mi legyen rajta.)

történelem füzet11

Ezen a képen már fel van ragasztva az előlap.

Bevallom, amikor kitaláltam nem hittem volna, hogy meg tudom valósítani. Nem hittem, hogy mindegyiket le tudom rajzolni, de sikerült! A legtöbbet képről vagy kép segítségével alkottam. Az egész több napba telt, de nagyon megérte, a végeredmény és a tesóm öröme miatt is.

Remélem megtetszett, vagy ihletet kaptatok egy hasonló füzethez. Ha igen, ne habozzatok, vágjatok bele! (A tesóm blogját itt találjátok. Mindenképpen nézzetek be hozzá, ha még több ötletre vágytok, mivel hamarosan írni fog a többi füzetéről is.) Jó alkotást!

 

 

Jövőbeli tervek, változások

Sziasztok!

A mai bejegyzésben sok mindent el szeretnék mondani nektek a címben megjelölt témáról és azon kívül is.

Mint bizonyára észrevettétek a blog külseje teljesen megváltozott. Lecseréltem az előző, rosszul kezelhető sablont, kicseréltem a fejlécet és végre beraktam widgeteket. Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, remélem ti is. 😉

Ez a váltás nem volt teljesen véletlen. Amikor elindítottam a blogot, rengeteg téma volt, amiről akartam írni, aztán sorra töröltem ki őket a “blogról” részről, míg végül kettő maradt: könyv, védd a földet. Aztán eltűntem 7 hónapra és sajnos azt kell mondanom, hogy a földvédelem iránti érdeklődésem csökkent. Nem arról van szó, hogy nem tartom fontosnak, hanem arról, hogy azok, amik akkor még nagyon fontosak, különlegesek voltak, ma már természetes számomra. Ilyen pl. a víztisztító, mosódió, stb.. Elkezdtem környezettudatosabban élni, aztán megállapodtam egy szinten és nem léptem tovább. Nem érdekelt már annyira, mint pl. tavaly nyáron és ezért nem láthattátok a blogon sem. Úgy érem, ideje újra elkezdenem foglalkozni a témával kapcsolatban, mert nagyon fontos. Ebbe ugyanúgy beletartozik az, hogy egy kört nem a papír közepéből vágok ki, mint pl. a víztisztításról szóló hosszú beszámoló. Remélem sikerül újra a hétköznapjaim részévé tenni ezt a témát! Az biztos, hogy a blog fő témája nem ez lesz, de mindenképpen helyet fog kapni továbbra is.

Az utóbbi időben, ahogy csökkentek a földvédelmes bejegyzések, úgy nőtt az egyebek száma. Nyári élmények, napló, programajánló…Csupa olyan dolog, ami foglalkoztatott az elmúlt időben, és amit szerettem volna kiírni magamból, mert végtére mégis erre jó ez a blog. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem tudom mit hoz a jövő, a blog témái úgy fognak alakulni, ahogy az én érdeklődésem. 🙂

Térjünk rá a tervekre! Nemsokára vége a nyárnak, elérkezett a “back to school” időszak (én csak azért se így fogom hívni..majd kitalálok valami kreatívat 😉 ) és, mivel jövőre leszek 8.-kos, nem lesz túl sok időm, de ez nem mehet a blog rovására. Ahogy azon is felülemelkedtem, hogy nem tudtam 1-2 hónapnál több ideig naplót írni, úgy (reményeim szerint) ezen is sikerül majd túllépnem. Azt tervezem, hogy heti 2 maximum 3 bejegyzés lesz (ihlettől, kedvtől, hangulattól függően), amit hétvégén fogok megírni és majd időzítem a hét különböző napjaira. Remélem fogom tartani a tempót, szurkoljatok!

És ha már az iskolánál tartunk: tervezek nagyon sok iskolai készülődős bejegyzést, mert én nagyon szeretek kreatív dolgokat gyártani és ilyenkor kiélhetem ezeket a hobbijaimat. Hamarosan jövök füzetdíszítésekkel, és egyéb sulis ötletekkel (nyugi, tanulásról szó sincs, az majd később). Remélem tetszeni fognak! 🙂

Addig is ne maradjatok ötletek nélkül, az alábbi szavakra kattintva elérhetitek az eddigi iskolakezdős bejegyzéseket. Jó szórakozást hozzájuk! 🙂

Remélem tetszett ez a bejegyzés! 🙂

Panniviola

 

Nyári élményeim 3: szauna

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek a nyár egyik nagy élményét, a szaunázást.

Egyik nap ebéd után felkerekedtünk, és elindultunk egy strandra, amit tegnap este választottunk ki, és ez volt az első (de valószínűleg nem utolsó) látogatásunk ott. Miután megérkeztünk felfedeztük a helyet és úsztunk pár hosszt a nagy medencében, majd kezdődhetett a kaland.

Anyukámmal lesétáltunk a szaunához vezető lépcsőn, majd én áttanulmányoztam a kiírást (többször is), így a végén már fejből tudtam az előírásokat. (1. Előtte zuhanyozzon le! 2. Törölje szárazra magát! 3. Törölközőjére üljön, ne érintkezzen a felülettel stb……) Anyukám bement, viszont nekem nem volt bátorságom..akkor még! Miután rájöttem, hogy én mégis be akarok menni, visszarohantam a tesóimhoz, és az egyiket sikerült meggyőznöm arról, hogy jöjjön velem, így repültünk vissza. Anyukám épp akkor jött ki. Megvártuk, hogy lezuhanyozzon, majd a félelmeinket legyőzve, beléptünk a hőségbe.

A tesóm pár másodperc múlva kiment, és én legnagyobb szerencsémre nem követtem a példáját. Az elején fullasztó volt, szájon át lélegeztem, mert úgy éreztem, hogy felég az orrom. Bent mindenki nagyon kedves volt, kaptam sok bátorító pillantást, sokan szóba elegyedtek egymással. Egy idő után lassan felálltunk (ez is előírás 🙂 ) és  kimentünk a zuhanyzó részhez. Ezután jött a legjava! Volt szerencsém megmártózni egy középkori fürdőedényre hajazó dézsára. Ilyenkor éltem át az újjászületés érzését, amikor nyakig bemerültem a hideg vízbe. Fantasztikus volt!

Mentünk még egy kört, és én ezt is nagyon élveztem. Az újabb újjászületés után kifeküdtünk egy nyugágyra, és én végtelenül nyugodtnak, boldognak, kiegyensúlyozottnak éreztem magam. A végén még sétáltunk is egy kicsit, és az egész olyan tökéletes volt!

Szerintem kötelezővé kéne tenni a szaunát! De tényleg. Ezt az érzést mindenkinek át kellene élnie, és azt is, hogy egy új dolgot próbált ki, amitől eddig félt! Menjetek szaunázni és legyetek boldogok! 🙂

Panniviola

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Sziasztok!

Az előző bejegyzésben említettem ezt a könyvet, amit azóta már el is olvastam. Elöljáróban annyit, hogy nem ez lesz a kedvencem Jókaitól, de azért nem bántam meg, hogy ezt a történetet is megismertem.

A könyv egy hosszú földtörténeti bevezetővel kezdődik, amit (becsülettel bevallom) én átugrottam. Szerettem volna, hogyha elindul a történet és nem kell harmadjára is abbahagynom a regényt, mert meguntam mielőtt elkezdtem volna. Szerencsére ez most nem történt meg és végre sikerült befejeznem a könyvet.

A történet elején megismerhetjük Berend Ivánt, aki egy bányát igazgat, majd beleszeret egy lányba, aki nem lehet az övé. A bányának egy vetélytársa is akad: egy minden szakértelmet mellőző részvénytársaság, akiknek azonban a hatalom és a pénz segítségével sikerül szinte az egész völgyet bekebeleznie.Ennek a bányának és a fentebb említett szereplő életének alakulásáról szól nagyrészt a regény. A történetről legyen elég ennyi, nem akarok spoilerezni. 🙂

A főszereplő: Iván az elején nem volt túl szimpatikus. Egy, csak a saját bányájáért élő, elhivatott tudósnak láttuk, majd, amikor felment Pestre egyre inkább okos, talpraesett, magabiztos fiatalembernek tűnt. A regény előrehaladtával még külsőre is másként képzeltem el Ivánt, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. A kedvenc részem mégis az volt, amikor Iván a veszélytől semennyire se félve mentette az embereket. Számomra ez a rész tetszett a legjobban az egész történetben.

Még egy érdekes karakter van, akit nem nagyon tudtam hova tenni: Evila. Iván szerelme, a kihasznált leány, akinek a részvényesek olyan sokat köszönhetnek és aki a végén ugyanúgy tér vissza, amilyen az elején volt, akit nem sikerült megrontani és végig ugyanaz a szelíd leány maradt. Számomra közömbös maradt a regény végéig, szeretni nem tudtam, de ellenszenvet sem éreztem iránta.

A történet egyaránt tartalmaz romantikus, kalandos elemeket és olyan részeket, amikben az akkoriban Magyarországon uralkodó üzleti életbe, börzébe és a részvények világába nyerhetünk betekintést, emellett tudományos (?) részek is helyet kapnak.  Én személy szerint az utóbbi két szálat nem kedveltem különösebben, és alig vártam, hogy vége legyen a tőzsdés részeknek és újra felbukkanjon Iván. 🙂

Egy kicsit furcsa volt, hogy míg egyes részek, mint például Theudelina grófnő esete vagy Csanta uram nem túl lényeges szerepe olyan sokáig elhúzódott (bár nekem nagyon tetszettek ezek a részek, nagyon szórakoztatóak voltak), addig a vége rendkívül gyorsan lett lerendezve. Apropó, arra mindenki számítson, aki elolvassa ezt a regényt, hogy a végével nem nagyon tud majd mit kezdeni, a két egymásnak ellent mondó utolsó mondat után, legalábbis én nem nagyon tudtam hova tenni. (Kicsit hasonlít az Az emlékek őrére.)

Jókai stílusát én személy szerint nagyon szeretem. Mosolygok a finom irónián, az újonnan írt szavakon (pl. viheder, könlég) és élvezem az egészet úgy ahogy van, mert magával röpít és elvarázsol.

Összefoglalva, nem vártam túl sokat a könyvtől és ahhoz képest kellemesen csalódtam. Nehéz most eldöntenem, hogy mi a véleményem, mert olvasás közben nagyon élveztem (a részvényes részek kivételével), de most valahogy nem tudom hova tenni a fejemben a történetet. Nagyon sokrétű volt, néhol meg kellett állnom olvasás közben és elgondolkodni azon, hogy ki kinek a rokona, mi kinek az érdeke és hasonlókról. Ezt jobban ki lehetett volna bontani, voltak olyan szereplők, akik bár rendkívül fontosak voltak semmit se tudunk róluk és voltak olyanok, akik ugyan nem játszottak kiemelkedő szerepet, de több fejezet is nekik lett szentelve (meglepő, de Iván múltjáról is alig derült ki valami).  El sem tudom képzelni, hogy ugyanabban a történetben olvastam egy bánya létrejöttéről és egy másik újjászületéséről,  Pest társasági életéről, a börzéről, egy zongoraművészről, két szerelemről, párbajról, egy világtól eltávolodott nőről, egy fösvény görögről és egy, számomra a történet előrehaladtával egyre szimpatikusabb tudósról. Nekem bár a történet kissé bonyolult volt,  tetszett a regény, de azért meg sem közelíti például az Egy magyar nábob-ot és a többi általam olvasott Jókai könyvet.

 

 

 

Könyvek,  amiket el akarok olvasni

Sziasztok!

Ehhez a bejegyzéshez nem igazán találtam jó címet. Arról szeretnék most írni nektek, hogy mi az a pár könyv, amit a közeljövőben el szeretnék olvasni. Remélem ti is kedvet kaptok valamelyikhez!

  1. Janne Teller: Semmi

janne teller-semmi

Ezt a könyvet úgy ismertem meg, hogy a születésnapi bulimon valaki felfedezte a polcunkon és mivel többen olvasták a jelenlévők közt, elkezdtünk beszélgetni róla. Részleteket is felolvastunk belőle és az egyik lány annyira kedvet kapott hozzá, hogy hazavitte és pár óra múlva már kész rajongó lett. Ebből kifolyólag szinte tudom az egész történetet, mert elmesélte, idézett belőle és egy ebből készült előadást is megnéztünk, de mindeddig nem annyira akartam elolvasni. A történet lényege, hogy egy gyerek kijelenti, hogy semminek sincs semmi értelme és ezért semmit sem érdemes csinálni. Az osztálytársai nem értenek egyet vele, és meg akarják mutatni, hogy igenis vannak fontos dolgok az életben. Mindezeket el kezdik összegyűjteni, azonban a kezdetben ártalmatlannak tűnő játék egyre durvább áldozatokat követel.

2. Jókai Mór: Fekete gyémántok

fekete gyémántok

Erről a könyvről nem sokat tudok, annak ellenére, hogy egyszer-kétszer már belekezdtem, de a kezdeti hosszú földtörténeti bevezető mindig elrettentett. Most megpróbálom újra és remélem, hogyha az elején túljutok szívesebben olvasom majd.

3. George Orwell: Állatfarm

állatfarm

Ez a Semmihez hasonlóan egy kis terjedelmű, de annál nagyobb gondolatokat hordozó mű. Egyszer már elolvastam, de akkor még nem sokat értettem belőle. Az idén szerzett történelem tudásommal azonban bízom benne, hogy jobban fogom értékelni

“Egy angol farm – Mr . Jones Major-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket.  A kezdeti jelszó pedig- Minden állat egyenlő-érdekesen módosul.”  (Részlet innen.)

+1 Bosnyák Viktória: Elképesztő!

elképesztő

Erre a könyvre a könyves boltban bukkantam rá és még fontolgatom, hogy elolvassam e. A történet egy különleges nyári táborról szól, amiben csak a meghívottak vehetnek részt és már magát a helyszínt is egy rejtvény segítségével adják a táborozók tudtára. Ebben a könyvben is felbukkannak a Tündérboszorkány trilógia szereplői: Sári, Dóri, Laci… Ennél többet nem nagyon tudok a könyvről, még gondolkozom azon, hogy elolvassam-e.

Remélem tetszett ez a bejegyzés is és kedvet kaptatok valamelyik könyvhöz! 🙂

Képek forrása: innen, innen, innen és innen

Kiemelt kép forrása

 

Nyári élményeim 2: névnap

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném veletek megosztani a névnapom történetét.

Reggel fél 9-kor ébredtem apukám unszolására, ugyanis a telefonon akart felköszönteni a nagypapám. Kivánszorogtam, majd kiderült, hogy az egész felkelés felesleges volt, mert a vonal megszakadt. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mivel nemsokára indulnunk kellett a másik nagyszülőkhöz. Gyors reggeli után be is szálltunk az autóba, és nemsokára ők is csatlakoztak. Az úticél Balatonfüred volt.

Miért kísértem el a nagyszüleimet? Mert nagyon szeretek utazni, a Balatonban fürdeni és a családom többi tagja is szorgalmazta az eltávolításomat, ugyanis még elő kellett készülniük a meglepetésekkel. 🙂

Az úton végig olvastam (Kalapos Éva: D.A.C. 5. részét), majd megérkezésünk után elintéztük az utazásunk okát (hű de titokzatos vagyok 🙂 ), majd apukámmal lementünk a strandra. Ő kint maradt, úgyhogy én egyedül vetettem bele magam a habokba. Kint a parton még beszélgettem egy kicsit apukámmal, majd visszaindultunk  a nagymamámért.  Ilyenkor kóstoltam meg életem legkülönlegesebb ízű és nevű fagyiját, a vulkánok ajándékát.

Hazaúton sokáig figyeltem a tájat és hagytam, hogy a gondolatok ki-be járkáljanak a fejemben, majd tovább olvastam a könyvet. Miután hazavittük a nagyimat bevásároltunk és közben felhívtuk az otthoniakat, akik még egy kis időt kértek, ezért apukámmal egy rövid autós városnézésre indultunk. Be kell valljam, hogy sosem volt erősségem az utcanevek megjegyzése, de abban a fél órában talán kicsit fejlődtem.

Mikor beléptem a lakásba az ajándékaim az asztalon terpeszkedtek. Az egész a levendula köré volt építve. (Igen, igen, levendula mániás vagyok…) Kaptam levendula szörpöt, amit azóta is boldogan fogyasztok (lehet, hogy lesz az elkészítéséről bejegyzés), levendulás barackos lekvárt, levendulás szappant, levendula szívet és még rengeteg lila dolgot. 🙂

(A képek sajátok és a minőségük nem a legjobb, ezen a későbbiekben javítani fogok. 🙂 )

A boldog bontogatás után, kezdődött az evés. Volt fagyi (igen, a fagyi mániám), palacsinta torta (a palacsinta mániám okán) és kagylós spagetti (a tenger mániám miatt). Este még filmet néztünk, majd fáradtan dőltünk be az ágyba.

Hasonló szokott lenni egy-egy naplóbejegyzésem is. 🙂 Remélem tetszett ez a kis beszámoló és tudtalak inspirálni vagy szórakoztatni titeket! 🙂