Életem legjobb hete, avagy cserediák program Franciaországba (1. rész)

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben a franciaországi kalandjaimat fogom elmesélni. Jó olvasást!

Az egész történet egy matek  órai megjegyzéssel kezdődött. A tanárunk elmondta, hogy a párhuzamos osztályban van két cserediák, és ők mostantól velünk fognak matekra járni. Egyik barátnőmmel (Bizsi) nagyon belelkesedtük, mert az igazat megvallva ezelőtt (bár több mint 5 éve tanultam angolul) sose beszéltem hosszabban külföldiekkel. Másnap meg is érkezett a két lány, és Bizsi volt az első, aki fordíthatott. Még lelkesebbek lettünk. Hamarosan azonban kiderült, hogy az egyik cserediák nem érzi igazán jól magát itt, ezért egy hónappal előbb hazarepül. Néhány barátnőmmel ezért úgy döntöttünk, hogy búcsúbulit rendezünk neki, hogy jó emlékekkel hagyja el az országot. A buli csak növelte az amúgy is hatalmas lelkesedésünket, és az őszi szünetben egy napot töltöttem Bizsivel és az itt maradt franciával. Egy hónap múlva azonban elérkezett az újabb búcsúbuli ideje. A másik lány is hazarepült. Ez az időszak október közepétől december elejéig tartott. Hamarosan azonban minden erőnket a felvételi foglalta le, ameddig a franciák hazautazásától számítva már csak másfél hónap volt.

Ez az idő gyorsan eltelt, és én azon kaptam magam, hogy felfele sétálok a jól ismert iskola lépcsőjén. Az első emeleti fordulónál megakadt a szemem egy plakáton “Cserediák program Dél-Franciaországba” állt rajta. Bár mióta először találkoztam a franciákkal az volt a vágyam, hogy én is lehessek cserediák, gyorsan elkaptam a szemem, mert minden erőmmel a felvételire akartam figyelni. Lefelé sétálva azonban már jól megnéztem a plakátot, és megtudtam, hogy az úticél Montpellier (azt még nem írtam le, de az eddig említett francia lányok Bretagne-ból jöttek, szóval a két hely elég messze van egymástól, de ez egyáltalán nem zavart). Aznap Bizsi nálam aludt, és megállapodtunk, hogy hétfőn több információt is szerzünk a programról.

A francia tanár elmondta, hogy még nem biztos, hogy tudunk jönni, mert ez a program eredetileg a középiskolások számára van meghirdetve, de szerencsékre pont maradt két üres hely, így mehettünk! Bizsi anyukáját könnyű volt meggyőzni, és hatására anyukám is belement, hogy egy hetet tőlük 1600 km-re töltsek. Az igazat megvallva én is nagyon féltem, nem tudtam, hogy hogy fog elsülni a dolog, de most már nem volt visszaút.

A program lényege, hogy mindenki kap egy francia párt, akinél az egy hét során lakni fog, és aki náluk fog lakni. A családok gondoskodnak a cserediák lakásáról, étkeztetéséről, és ők fizetik a programokat a saját országban (tehát nekem kellett előzetesen fizetnem a franciák magyarországi programjait, de pl a franciaországi múzeumbelépőt a cserediákom családja fizette), így a költségek az utazásra korlátozódtak. Márciusban a franciák látogattak Budapestre, mi pedig áprilisban utaztunk.

Március 8-án az első pár tanítási óra után apukámmal és Bizsivel elindultunk a reptérre. Előzetesen megkaptuk a franciák elérhetőségeit, és mindketten beszélgettünk a párunkkal, szóval valamennyire már ismertük őket. Mindketten nagyon izgatottak voltunk, mert még egyikünk se volt a reptéren, úgyhogy míg várakoztunk felmentünk a teraszra. Később kiderült, hogy láttuk leszállni a franciák gépét!

Izgatottan figyeltük a kaput, majd hirtelen kitódult egy csapat fiatal bőröndökkel. Bizsi könnyen megtalálta párját Charlotte-ot, mert előzetesen skypoltak, és pár perc múlva én is felleltem Ninát. Az autóban egy ideig csendben ültünk, majd egy idő után beindult a beszélgetés. Először kitettük Bizsiéket, majd hazamentünk. Ebéd után városnézésre indultam Ninával. Voltunk a Gellért-hegyen, a Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű termeiben, majd hazajöttünk. Itthon én fizikát tanultam, mert a franciák ittléte ellenére nekünk volt tanítás, Nina meg elaludt (reggel ötkor kellett kelniük…). Másnap reggel a Deák térre kísértem, ahol a többiekkel találkoztunk.A franciák programokra, mi magyarok pedig iskolába indultunk.

Csütörtökön mi iskolában voltunk, és fél ötre kellett a terror háza elé mennünk. Hozzám és Bizsihez egy másik barátnőnk is csatlakozott, és együtt töltöttük a délutánt a francia lányokkal. Vettük nekik kürtőskalácsot (ízlett nekik, nem úgy mint a később kipróbált túró rudi, amit Nina furcsának bélyegzett), sétáltunk az Andrássy úton, és sokat beszélgettünk.

Pénteken délután mehettünk volna mi is az állatkertbe a franciákkal, de esett az eső, így ez a program elmaradt. Nagyot csalódtunk, de hamarosan új programot találtunk ki: hárman elvittük a két franciát a Parlamentbe. Még sosem jártam ott azelőtt, úgyhogy ez nekem is új élmény volt. A látogatás után együtt csokifondüztünk nálunk, rengeteget nevettünk, és sokat beszélgettünk. Szerintem ez volt az egyik legjobb élmény az itt tartózkodásuk alatt.

A szombat már kicsit bonyolultabb volt. Bizsivel egy verseny döntőjére kellett mennünk, és az angoltanárunk vállalta, hogy vigyáz a cseréinkre, hiszen az ő lánya is benne volt a programban, így aznap nem sokat láttuk a franciákat.

Vasárnap szabad program volt. Szüleimmel Esztergomot akartunk célba venni, de Ninának nagyon megtetszett az állatkert, ezért tesóimmal elkísértük oda. Szerintem mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár kissé hideg volt, és a macik is elköltöztek…. Este vásárolni kísértem Ninát.

Hétfőn az Aquaworld volt a program a franciákkal közösen. Erről nem szeretnék túl sokat írni, mert nem igazán úgy sült el számomra, ahogy szerettem volna (bár erről nem a tanárok vagy a franciák tehettek….).

Kedden a franciák a mi sulinkat nézték meg, ahol épp egy fesztivál volt, és ők is tartottak előadást. Ez a tervezettnél kicsit rövidebb lett, úgyhogy volt időnk körbevezetni cseréinket az iskolában (mi legalábbis ezt tettük). Délután a franciák a vállalkozó kedvű magyarokkal szabadulószobába mentek, de én már kicsit fáradt voltam, ezért nem csatlakoztam. A program befejeződése után a délután hátralevő részét szuvenír és kürtőskalács vásárlással töltöttem Ninával (az elején kicsit unatkoztam, amikor fél óra alatt választott ki két mágnest,de utána sokat beszélgettünk, amit nagyon élveztem), majd hazajöttünk pizzázni (közben mutattunk Ninának néhány magyar néptáncot felvételről 🙂 ), majd felkerekedtünk, hogy megnézzük a várost éjszaka. Budapest magában is elég szórakoztató, de mi közben talán a legviccesebb játékot játszottuk: megpróbáltuk kimondani a másik nyelv szavait. Rengeteget nevettünk, mert mi a fura torokhangokat, ő meg a “gy”-t és a “g”-t hallotta ugyanolyannak.

Másnap reggel kikísértük a reptérre a franciákat, és búcsút vettünk tőlünk, bár szerencsére csak egy hónapra.

Összefoglalva, először kicsit csalódtam, amikor Nina nem beszélt sokat, és azt is a kicsit, amit mondott néha túlságosan franciás kiejtéssel tette, de pár nap után már nagyon jókat tudtunk beszélgetni. Nem is tudnám már megmondani, hogy miről fecsegtünk, csak arra emlékszem, hogy közben végig nagyon jól éreztem magam. Nina rendkívül aranyos lánynak bizonyult (és ezt a franciaországi látogatás csak megerősítette), és gonosznak éreztem magam, amiért az elején elítéltem a rosszabb nyelvtudásáért. Végtére is nem egy nyelvtanárra, hanem egy barátnőre vágytam, és ezt Nina személyében teljes mértékben meg is kaptam.

Remélem éveztétek ezt a kis beszámolót! A történet izgalmasabb felével, tehát a magával az utazással hamarosan jövök.

 

Reklámok

Jane Austen: Emma

Sziasztok!

A mai bejegyzésben Jane Austen fantasztikus regényéről, az Emmáról lesz szó. A könyv főszereplője, a címben is feltüntetett Emma, akinek határozott elképzelése, hogy sose megy férjhez (persze, mivel Jane Austen regényről beszélünk, ez nem lesz mindig így) és jellemző tulajdonsága, hogy szeret házasságokat létrehozni. A történet az ő életének apró eseményeiből áll, mint például bálok, kirándulások, beszélgetések, vagy, mint előbb említettem: házasság közvetítések.

A könyv egy rövid bevezető részt követően, melyben megtudjuk Emma eddigi életének mozzanatait, egy házassággal veszi kezdetét. A lány nevelője Miss Taylor hozzá megy Mr. Westonhoz. Ez az esemény indítja el a történetet. Emma egy új helyzetbe kerül. Meg kell válnia a legjobb barátnőjétől, nevelőjétől, pótanyukájától. Nélküle is boldogulnia kell. Hamarosan új barátot szerez Harriet Smith, egy törvénytelen leány személyében. Harriet házassági ajánlatot kap Robert Martintól, de erről Emma mindenképpen le akarja beszélni. Úgy gondolja, hogy a lánynak ez lealacsonyodás lenne és befolyásolható barátnéját belehajszolja egy másik szerelembe. Aztán egy újabba.

Hamarosan két új személy is érkezik a faluba. Jane egy árva lány, aki egy gazdag ezredes pártfogása alatt áll, és Mr. Weston fia Frank Churchill. A történetet ők teszik teljessé.

A könyvben helyet kap titkos eljegyzés, féltékenység, házasság (jó sok 🙂 ), de kedves szereplőkben és hétköznapi boldog pillanatokban sem lesz hiány. A kedvenc részem a könyv vége felé található, amikor Emma számára minden világos lesz. Rádöbben hibáira, érzéseire és megpróbál mindent jóvá tenni. De addigra talán már késő… Vagy mégsem?

A könyv stílusa jellemző Jane Austenra. Én leginkább nyugodtnak tudnám jellemezni. A kedves apró boldog pillanatok mindig nyugalmat sugároznak. A nyelvezete elég cikornyás, de ha megszokjátok akkor nagyon jó élmény lesz olvasni. Igazi felüdülést jelenthet egy-egy hatalmas problémát tárgyaló mű után.

Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni, kedves szeretetre méltó emberekről és hétköznapi pillanatokról olvasni. 🙂

 

Iskolakezdés- füzetborító

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben egy újabb füzetborító ötletet szeretnék bemutatni nektek.

irodalom füzet3

Íme a füzet! Az egészet ez alapján készítettem el. A linkre kattintva egy videót találhattok, amiben részletesen bemutatják az elkészítését, de ha valaki nem szeretné megnézni, akkor itt elolvashatja.

Szükség lesz:

  • papírra (ezzel borítjuk be a füzetet)
  • festékre
  • tollra/filctollra
  • vonalzóra
  • egy tányérra 🙂 (vagy valami kerek tárgyra)
  • ragasztóra
  • és természetesen egy füzetre

Első lépésként a kiválasztott papírból vágjatok le akkorát, amekkora a füzet (vagy inkább egy kicsit nagyobbat). Én egy barna csomagolópapírt választottam, de ti nyugodtan használhattok sima fehér lapot. A lényeg, hogy ne látsszon át az eredeti füzetborító.

A lap méretre vágása után jöhet a festés. Én kék, lila és rózsaszín festéket használtam ilyen sorrendben. A lényeg, hogy használjatok sok vizet, és miután felvittétek a színeket, kezdjétek el fújni, hogy elkeveredjenek és szép mintákat adjanak ki. (Remélem érthető volt, ha annyira nem, akkor nézzétek meg a videót, ott látszik az elkészítés.)

Hagyjátok megszáradni, majd a kerek tárggyal , pl tányérral rajzoljátok meg a félköröket. Most elengedhetitek a fantáziátokat. Rajzoljatok olyan mintákat a körök közé, amilyeneket csak szeretnétek.

Ha végeztetek csak ragasszátok fel a lapot a füzetre, írjátok rá a neveteket és kész is! (Én bekötöttem nejlonba is, hogy  ha véletlenül víz éri ne sérüljön meg.)

Remélem hasznosnak találtátok ezt a bejegyzést, és ti is elkészítitek ezt a füzetet!

 

Iskolakezdés- Történelem füzet

Sziasztok!

Elérkezett az idő az év első iskolakezdéses bejegyzéséhez, amiben egy kreatív füzetborítót fogok bemutatni.

A lentebb látható füzetet a tesómnak készítettem. Neki minden füzete kapcsolódni fog az adott tantárgyhoz (mint ez is), nálam viszont kevésbé lesz kapcsolat, inkább a kinézet lesz a lényeg (de ezt majd meglátjátok).

történelm füzet1

Íme a füzet! A lényege, az, hogy 12 különböző történelmi eseményt ábrázol 12  “rekeszben” elhelyezve. Az első képen az ősember, a másodikon az első városállamok egyike, a harmadikon a rómaiak, a negyediken Szent István, az ötödiken Mátyás király, a hatodikon Amerika felfedezése, a hetediken a Nagy Enciklopédia első kötete, a nyolcadikon március 15., a kilencediken a kiegyezés, a tizediken az első, míg a tizenegyediken a második világháború, az utolsón pedig a füzet gazdája és ikertestvére látható. Középen egy kiválasztott betűtípussal írt történelem felirat kapott helyet. Minden kép fejlécén órák vannak, amik az időt szimbolizálják.

Az elején kijelöltem egy fehér rajzlapra a képek és a szöveg helyét, majd egy másik, vékonyabb papírra megrajzoltam a képeket (ez volt a legnehezebb rész 🙂 ). Kivágtam őket, majd az alaplapra ragasztottam. Kiválasztottam egy betűtípust és azzal felírtam a “történelem” feliratot. Fent ezt az állapotot láthatjátok. Már csak rá kellett ragasztani az egyszerű vonalas  füzetre és kész is lett. (A hátlapja sajnos hiányzik, még gondolkozom, hogy mi legyen rajta.)

történelem füzet11

Ezen a képen már fel van ragasztva az előlap.

Bevallom, amikor kitaláltam nem hittem volna, hogy meg tudom valósítani. Nem hittem, hogy mindegyiket le tudom rajzolni, de sikerült! A legtöbbet képről vagy kép segítségével alkottam. Az egész több napba telt, de nagyon megérte, a végeredmény és a tesóm öröme miatt is.

Remélem megtetszett, vagy ihletet kaptatok egy hasonló füzethez. Ha igen, ne habozzatok, vágjatok bele! (A tesóm blogját itt találjátok. Mindenképpen nézzetek be hozzá, ha még több ötletre vágytok, mivel hamarosan írni fog a többi füzetéről is.) Jó alkotást!

 

 

Jövőbeli tervek, változások

Sziasztok!

A mai bejegyzésben sok mindent el szeretnék mondani nektek a címben megjelölt témáról és azon kívül is.

Mint bizonyára észrevettétek a blog külseje teljesen megváltozott. Lecseréltem az előző, rosszul kezelhető sablont, kicseréltem a fejlécet és végre beraktam widgeteket. Én nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, remélem ti is. 😉

Ez a váltás nem volt teljesen véletlen. Amikor elindítottam a blogot, rengeteg téma volt, amiről akartam írni, aztán sorra töröltem ki őket a “blogról” részről, míg végül kettő maradt: könyv, védd a földet. Aztán eltűntem 7 hónapra és sajnos azt kell mondanom, hogy a földvédelem iránti érdeklődésem csökkent. Nem arról van szó, hogy nem tartom fontosnak, hanem arról, hogy azok, amik akkor még nagyon fontosak, különlegesek voltak, ma már természetes számomra. Ilyen pl. a víztisztító, mosódió, stb.. Elkezdtem környezettudatosabban élni, aztán megállapodtam egy szinten és nem léptem tovább. Nem érdekelt már annyira, mint pl. tavaly nyáron és ezért nem láthattátok a blogon sem. Úgy érem, ideje újra elkezdenem foglalkozni a témával kapcsolatban, mert nagyon fontos. Ebbe ugyanúgy beletartozik az, hogy egy kört nem a papír közepéből vágok ki, mint pl. a víztisztításról szóló hosszú beszámoló. Remélem sikerül újra a hétköznapjaim részévé tenni ezt a témát! Az biztos, hogy a blog fő témája nem ez lesz, de mindenképpen helyet fog kapni továbbra is.

Az utóbbi időben, ahogy csökkentek a földvédelmes bejegyzések, úgy nőtt az egyebek száma. Nyári élmények, napló, programajánló…Csupa olyan dolog, ami foglalkoztatott az elmúlt időben, és amit szerettem volna kiírni magamból, mert végtére mégis erre jó ez a blog. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem tudom mit hoz a jövő, a blog témái úgy fognak alakulni, ahogy az én érdeklődésem. 🙂

Térjünk rá a tervekre! Nemsokára vége a nyárnak, elérkezett a “back to school” időszak (én csak azért se így fogom hívni..majd kitalálok valami kreatívat 😉 ) és, mivel jövőre leszek 8.-kos, nem lesz túl sok időm, de ez nem mehet a blog rovására. Ahogy azon is felülemelkedtem, hogy nem tudtam 1-2 hónapnál több ideig naplót írni, úgy (reményeim szerint) ezen is sikerül majd túllépnem. Azt tervezem, hogy heti 2 maximum 3 bejegyzés lesz (ihlettől, kedvtől, hangulattól függően), amit hétvégén fogok megírni és majd időzítem a hét különböző napjaira. Remélem fogom tartani a tempót, szurkoljatok!

És ha már az iskolánál tartunk: tervezek nagyon sok iskolai készülődős bejegyzést, mert én nagyon szeretek kreatív dolgokat gyártani és ilyenkor kiélhetem ezeket a hobbijaimat. Hamarosan jövök füzetdíszítésekkel, és egyéb sulis ötletekkel (nyugi, tanulásról szó sincs, az majd később). Remélem tetszeni fognak! 🙂

Addig is ne maradjatok ötletek nélkül, az alábbi szavakra kattintva elérhetitek az eddigi iskolakezdős bejegyzéseket. Jó szórakozást hozzájuk! 🙂

Remélem tetszett ez a bejegyzés! 🙂

Panniviola

 

Nyári élményeim 3: szauna

Sziasztok!

Ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek a nyár egyik nagy élményét, a szaunázást.

Egyik nap ebéd után felkerekedtünk, és elindultunk egy strandra, amit tegnap este választottunk ki, és ez volt az első (de valószínűleg nem utolsó) látogatásunk ott. Miután megérkeztünk felfedeztük a helyet és úsztunk pár hosszt a nagy medencében, majd kezdődhetett a kaland.

Anyukámmal lesétáltunk a szaunához vezető lépcsőn, majd én áttanulmányoztam a kiírást (többször is), így a végén már fejből tudtam az előírásokat. (1. Előtte zuhanyozzon le! 2. Törölje szárazra magát! 3. Törölközőjére üljön, ne érintkezzen a felülettel stb……) Anyukám bement, viszont nekem nem volt bátorságom..akkor még! Miután rájöttem, hogy én mégis be akarok menni, visszarohantam a tesóimhoz, és az egyiket sikerült meggyőznöm arról, hogy jöjjön velem, így repültünk vissza. Anyukám épp akkor jött ki. Megvártuk, hogy lezuhanyozzon, majd a félelmeinket legyőzve, beléptünk a hőségbe.

A tesóm pár másodperc múlva kiment, és én legnagyobb szerencsémre nem követtem a példáját. Az elején fullasztó volt, szájon át lélegeztem, mert úgy éreztem, hogy felég az orrom. Bent mindenki nagyon kedves volt, kaptam sok bátorító pillantást, sokan szóba elegyedtek egymással. Egy idő után lassan felálltunk (ez is előírás 🙂 ) és  kimentünk a zuhanyzó részhez. Ezután jött a legjava! Volt szerencsém megmártózni egy középkori fürdőedényre hajazó dézsára. Ilyenkor éltem át az újjászületés érzését, amikor nyakig bemerültem a hideg vízbe. Fantasztikus volt!

Mentünk még egy kört, és én ezt is nagyon élveztem. Az újabb újjászületés után kifeküdtünk egy nyugágyra, és én végtelenül nyugodtnak, boldognak, kiegyensúlyozottnak éreztem magam. A végén még sétáltunk is egy kicsit, és az egész olyan tökéletes volt!

Szerintem kötelezővé kéne tenni a szaunát! De tényleg. Ezt az érzést mindenkinek át kellene élnie, és azt is, hogy egy új dolgot próbált ki, amitől eddig félt! Menjetek szaunázni és legyetek boldogok! 🙂

Panniviola

Jókai Mór: Fekete gyémántok

Sziasztok!

Az előző bejegyzésben említettem ezt a könyvet, amit azóta már el is olvastam. Elöljáróban annyit, hogy nem ez lesz a kedvencem Jókaitól, de azért nem bántam meg, hogy ezt a történetet is megismertem.

A könyv egy hosszú földtörténeti bevezetővel kezdődik, amit (becsülettel bevallom) én átugrottam. Szerettem volna, hogyha elindul a történet és nem kell harmadjára is abbahagynom a regényt, mert meguntam mielőtt elkezdtem volna. Szerencsére ez most nem történt meg és végre sikerült befejeznem a könyvet.

A történet elején megismerhetjük Berend Ivánt, aki egy bányát igazgat, majd beleszeret egy lányba, aki nem lehet az övé. A bányának egy vetélytársa is akad: egy minden szakértelmet mellőző részvénytársaság, akiknek azonban a hatalom és a pénz segítségével sikerül szinte az egész völgyet bekebeleznie.Ennek a bányának és a fentebb említett szereplő életének alakulásáról szól nagyrészt a regény. A történetről legyen elég ennyi, nem akarok spoilerezni. 🙂

A főszereplő: Iván az elején nem volt túl szimpatikus. Egy, csak a saját bányájáért élő, elhivatott tudósnak láttuk, majd, amikor felment Pestre egyre inkább okos, talpraesett, magabiztos fiatalembernek tűnt. A regény előrehaladtával még külsőre is másként képzeltem el Ivánt, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. A kedvenc részem mégis az volt, amikor Iván a veszélytől semennyire se félve mentette az embereket. Számomra ez a rész tetszett a legjobban az egész történetben.

Még egy érdekes karakter van, akit nem nagyon tudtam hova tenni: Evila. Iván szerelme, a kihasznált leány, akinek a részvényesek olyan sokat köszönhetnek és aki a végén ugyanúgy tér vissza, amilyen az elején volt, akit nem sikerült megrontani és végig ugyanaz a szelíd leány maradt. Számomra közömbös maradt a regény végéig, szeretni nem tudtam, de ellenszenvet sem éreztem iránta.

A történet egyaránt tartalmaz romantikus, kalandos elemeket és olyan részeket, amikben az akkoriban Magyarországon uralkodó üzleti életbe, börzébe és a részvények világába nyerhetünk betekintést, emellett tudományos (?) részek is helyet kapnak.  Én személy szerint az utóbbi két szálat nem kedveltem különösebben, és alig vártam, hogy vége legyen a tőzsdés részeknek és újra felbukkanjon Iván. 🙂

Egy kicsit furcsa volt, hogy míg egyes részek, mint például Theudelina grófnő esete vagy Csanta uram nem túl lényeges szerepe olyan sokáig elhúzódott (bár nekem nagyon tetszettek ezek a részek, nagyon szórakoztatóak voltak), addig a vége rendkívül gyorsan lett lerendezve. Apropó, arra mindenki számítson, aki elolvassa ezt a regényt, hogy a végével nem nagyon tud majd mit kezdeni, a két egymásnak ellent mondó utolsó mondat után, legalábbis én nem nagyon tudtam hova tenni. (Kicsit hasonlít az Az emlékek őrére.)

Jókai stílusát én személy szerint nagyon szeretem. Mosolygok a finom irónián, az újonnan írt szavakon (pl. viheder, könlég) és élvezem az egészet úgy ahogy van, mert magával röpít és elvarázsol.

Összefoglalva, nem vártam túl sokat a könyvtől és ahhoz képest kellemesen csalódtam. Nehéz most eldöntenem, hogy mi a véleményem, mert olvasás közben nagyon élveztem (a részvényes részek kivételével), de most valahogy nem tudom hova tenni a fejemben a történetet. Nagyon sokrétű volt, néhol meg kellett állnom olvasás közben és elgondolkodni azon, hogy ki kinek a rokona, mi kinek az érdeke és hasonlókról. Ezt jobban ki lehetett volna bontani, voltak olyan szereplők, akik bár rendkívül fontosak voltak semmit se tudunk róluk és voltak olyanok, akik ugyan nem játszottak kiemelkedő szerepet, de több fejezet is nekik lett szentelve (meglepő, de Iván múltjáról is alig derült ki valami).  El sem tudom képzelni, hogy ugyanabban a történetben olvastam egy bánya létrejöttéről és egy másik újjászületéséről,  Pest társasági életéről, a börzéről, egy zongoraművészről, két szerelemről, párbajról, egy világtól eltávolodott nőről, egy fösvény görögről és egy, számomra a történet előrehaladtával egyre szimpatikusabb tudósról. Nekem bár a történet kissé bonyolult volt,  tetszett a regény, de azért meg sem közelíti például az Egy magyar nábob-ot és a többi általam olvasott Jókai könyvet.